Asszociációk

gosivali•  2017. január 29. 15:04

A szerelem margójára

(felvértezve)

 

Felvértezve szerelemmel

ki árthat, ki bánthat, kedves?

Van-e, ki elveheti tőlünk e kincset?

Ne félj, senki, csak a halál!

*

A sors

 

fura adomány

mint pattogzó zománc

kopott edény falán

őrzi a régi ízeket míg apró

részekre foszlik a múlt

s ahogy bomlik az életfonál

nyomán észrevétlenül oson

tűnik az öröm

marad a romlás

a gyász és pusztulás

s végül hívatlanul

mellénk surran

a halál

(szavakra épülő: pattogzó, surran, fura, adomány)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gosivali2017. január 30. 10:21

@csillogo: gyakran jut eszembe a gondolat - nem tudom, honnét származik - hogy az élet értelme éppen a földi élét... - élni és nem túlélni csupán...

gosivali2017. január 30. 10:20

skary: lopódzik... :(

csillogo2017. január 30. 08:19

Fura - valóban - az ember tragédiája---
de mégis érdemes megtölteni a hozott talentumainkkal az életünket...

skary2017. január 30. 05:32

az surran