Ártatlanul

*“Mit kezdjen, akit elítélt,

de fölmentett később az ég?”

A fiam volt. Elhullt, mint virág,

mielőtt szétszórta aranyát.

 

Uram, ezt meg nem érthetem!

Életért halál...? Ez kegyelem?

Hiába menti már föl az ég,

ha a vétlen elítélt odavész,

 

ki eldobva fiatal életét,

áldozva legnagyobb szeretetét,

életet mentett, de belehalt...!

Uram! Ki küldött ellene vihart?

 

Kapaszkodom ma a semmibe;

hatalmas űr lett az ő helye,

felszakadozó, mély sebek

őrzik hiányát a szívemen. 

 

Nem fogódzhatott senkibe,

hiába könyörgött hős keze,

“szeméből, mint gazdátlan ág,

kicsüng a pusztuló világ.”

(Pilinszky János, Késő kegyelem c. versének soraira)

Pilinszky János

Késő kegyelem

Mit kezdjen, akit elítélt,

de fölmentett később az ég,

megvonva tőle a halált,

mikor már megadta magát?

Kit mindenétől üresen

talált a szörnyű kegyelem,

megsemmisülten, mielőtt

a semmi habjaiba dőlt!

Mit kezdjen itt! Közületek

talányait ki fejti meg?

Szorongva anyját kémleli:

ha elzokoghatná neki!

Fogódzanék akárkibe,

de nem lesz soha senkije;

szeméből, mint gazdátlan ág,

kicsüng a pusztuló világ.