Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A szimbolizmusról jutott eszembe
gosivali• 2016. november 13. 17:57
Anyanyelvünk egyik csodájáról, a szimbolizmusról jutott eszembe a Magyar nyelv napján...
"A nyelv mint rendszer összefügg a lélek rendjével, természetével. A nyelv és a lélek kapcsolatának megteremtése az ember egészének megértéséhez vezet. A magyar nyelvet beszélő emberek kis odafigyeléssel pont az anyanyelvüknek köszönhetően rendelkezhetnek azzal a tiszta logikával, mely alkalmas egymás mély megértésére."
http://www.megertestablazata.hu/a-magyar-nyelv-csodaja
Mai verseskönyv-lapozgatásaim során Ady Endre versei, közülük is a sokat emlegetett, szinte mindannyiunk által ismert, nagy szimbolikus versei kerültek elém, mint például A disznófejű Nagyúr, az Ős Kaján, A fekete zongora, vagy pl. egyik nagy kedvencem, A vár fehér asszonya, amelyek közül – számomra – a legkülönlegesebb, legösszetettebb szimbolikája az utóbbinak van:
“Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.”
Micsoda összetett, egyedi képi világ…! Utánozhatatlan. Akik ismerik a verset, vagy emlékeikben őriznek még iskolai tanulmányainkból valamennyit, azok pontosan tudják az elhagyott termek, a bús falak és a két nagy, sötét ablak igazi jelentését...
E versek értelmezése közel sem biztos, hogy hiánytalan, ha az általa rendszerint megszemélyesített élettel, vagy sorssal azonosítjuk. Az a különleges és egyedi szimbolista jelképrendszer, amelyet Ady a költészetében megvalósított, talán akkor a leghitelesebb, ha többértelmű, vagy ha sikerül valami lényegit megragadnia. Persze a lényegnek az olvasó szemszögéből többféle magyarázata lehet.
A szimbolizmus titokzatos, lenyűgöző lírai világa számomra Ady verseiben jelenik meg a leginkább látomásszerűen, olyan egyedi jelkép- és értékjegy-rendszert hordozva, amely páratlan.
A szimbolikus vers manapság többnyire mellőzi a föntebb megvillantott stíluselemeket, hiszen a legtöbb kortárs vers vagy lefordítható egyértelmű képi fogalmak nyelvére (össze is tévesztik, tévesztjük sokan ezzel), mint pl. az allegorikus forma, vagy értelmezhetetlen a legtöbb olvasó számára.
Hogy a közérthető, de külső elemekkel (pl. ritmus, rímek, szóképek, metaforák stb.) felruházott versek, vagy a szimbolikus (esetleg az annak titulált), megfejthetetlen, vagy különféle jelképrendszerekkel felruházott versek elfogadottabbak-e irodalmi körökben, de az olvasók szemszögéből nézve is, ez talán végeérhetetlen viták alapja marad.
Ahogy az is, hogy milyen a jó vers? Egyáltalán, mitől vers a vers? Attól-e, hogy rejtélyes, túlságosan is elzárkózik a kíváncsi verskedvelők elől, vagy természetes, könnyed hangnemével, lírai jegyeket hordozva inkább kitárulkozik?
A választ nem tudom, de kitartó kíváncsisággal keresem magam is.
Lelki táplálékom nap mint nap a vers, az irodalom, és alázattal köszönöm a sorsnak, hogy néha ihletést érzek leírni gondolataimat, hol versben, hol egyszerű naplóbejegyzés formájában, és a kedves olvasók megtisztelnek érdeklődésükkel.
Végül egy régebbi, vers-szilánk (evokáció), amely Ady-ihletésre született tollamból, egy – szerencsére – rövid ideig tartó hangulatban, hangulatról, a költő talán legszomorúbb, legreménytelenebb verseit olvasva éppen…
Gősi Vali: Gyónás
Hazudtam magamnak
elhitettem veletek is
hogy szárnyalok
letagadtam az éles ráncokat
a szívemen kijavítani már
nem tudom a belétek karcolt
üres szavakat
melyek nem voltak igazak
nem tudom mi a szeretet
nem tudom kik a boldogok
csak azt tudom
csalódott
magányos
kifosztott roncs
szárnyaszegett madár
*a Halál rokona vagyok
irgalmazzatok!
*(Ady Endre)
gosivali2016. november 15. 09:05
@csillogo: Örülök Neked, köszönöm. :)
csillogo2016. november 14. 21:45
"Egyáltalán, mitől vers a vers? Attól-e, hogy rejtélyes, túlságosan is elzárkózik a kíváncsi verskedvelők elől, vagy természetes, könnyed hangnemével, lírai jegyeket hordozva inkább kitárulkozik?
A választ nem tudom, de kitartó kíváncsisággal keresem magam is."
A keresők között vagyok én is kedves Vali!
Tetszettek a gondolataid és az eszmefuttatások !:)
gosivali2016. november 14. 13:13
@skary: Hm... Én sem :)
skary2016. november 14. 10:50
szimbólikusan óvastam..de nem szeretem a katulázást :)
gosivali2016. november 14. 10:03
@Rozella: Köszönöm, hogy most is megálltál itt, és megosztottad velem, velünk gondolataidat. :)
Rozella2016. november 14. 09:25
"Lelki táplálékom nap mint nap a vers, az irodalom, és alázattal köszönöm a sorsnak, hogy néha ihletést érzek leírni gondolataimat, hol versben, hol egyszerű naplóbejegyzés formájában, és a kedves olvasók megtisztelnek érdeklődésükkel."
Ezt érzem most a legfontosabb üzenetnek az írásodból, és van benne egy különösen fontos szó, amit a legnagyobbak bizonyára hasonlóképp éreztek még akkor is, ha látszólag könnyedén vagy szokatlan módon bántak a nyelvvel, de a háttérben mindig fellelhető náluk is:az ALÁZAT. Amihez pesze kell(ene) ma is elsősorban a nyelv ismerete, mert amit nem ismerünk azt nem tisztelhetjük, nem szerethetjük igazán. Ebből adódik, hogy nem is óvjuk eléggé, sokszor szennyezzük, kihasználjuk... és ezt még gerjeszti, fokozza a média, a silány közbeszéd, az extremitásig fokozott modernkedő divat, az indokolatlan, túlzó trágárság, az idegen szavak kritikátlan és túl gyakori átvétele... Sok olyan írás/vers van, aminek a nyelvhasználatától sírni volna kedvem, mert ha nem is tudjuk a maga teljes értékén kezelni az anyanyelvünket, de legalább törekedni lehet rá. Ahogy te is leírtad egy másik bejegyzésedben, érdemes sokat olvasni, tanulni másoktól, odafigyelni a jóra, a szépre, hogy valóban mindennapi táplálék lehessen, viszont értéktelen táplálékból nem épül sem a test, sem a lélek, legföljebb lefelé.. Én örülök hogy a magyar az anyanyelvem és a magam módján ezt mindig igyekszem is kifejezni. Jó gondolatokat és egy nagyon őszinte, megrendítő evokációt hoztál megint!
gosivali2016. november 14. 08:17
@Ametist: Szívből örülök, hogy ezt mondod, mert ezt a verset naplómon kívül talán még publikáltam, mert szerencsére, tényleg csak felröppenő, múló hangulat volt. Ezek szerint valami apró irodalmi értéke is van, aminek azért örülök, mert mostanában kezd tudatosulni bennem, hogy a veszteségeknek, fájdalmaknak, csalódásoknak is lehet szellemi hozadékuk, bármily parányi is az. :)
gosivali2016. november 14. 08:14
@Pera76@: "Végül jó létezni, mert apró örömöket csak találhatunk a minden között" Szívből örülök, hogy ezt mondod. Annyival folytatnám, hogy ha ezekből képesek vagyunk átadni másoknak is, az már igazi, értelmet adó létezés lehet...Persze sokáig érezte4m úgy, hogy nem leszek képes az értékes örömökre. Szerencsére, Mirácska, az unokánk visszalopta az érzést a szívünkbe, és számomra az irodalom - az olvasás, írás, a versek gyönyörűsége.
Azért évekig éltem Nicolas Wolterstorff, amerikai filozófusprofesszor Korai sirató című naplójában megvallottakhoz hasonlóan: „…elfogadom, amit a világ kínál még, de ígéretei már nem csábítanak. Üresebb lett a világ, elment belőle a fiam, helyén soha be nem tölthető üresség tátong. Ha elmegy hazulról, akit szeretünk, az otthon puszta házzá változik…” Azóta szerencsére, megtanultam a túlélés után újra élni, együtt a mondhatatlan hiánnyal, élni úgy, hogy közben ápolni próbálom Zoli emlékét gondolataimmal is... Köszönöm mindenkinek a sok-sok biztatót...
Ametist2016. november 14. 07:21
Az jutott eszembe, hogy talán ez a legőszintébb vers, amit olvastam... Az anyanyelvünkről írt eszmefuttatás is nagyon tetszett!
Pera762016. november 13. 19:00
Hát a földi lét úgy lenne szép és jó, ha mentes lenne minden rossztól - de ez még utópiának is álom.
Végül jó létezni, mert apró örömöket csak találhatunk a minden között, de válaszokat nem nagyon...
gosivali2016. november 13. 18:53
@Pera76: Igen, sajnos, jól emlékeztem. Hasonló korú volt, mint a fiam :( Rettenetesen nehéz lehet... Erre nincsenek vigasztaló szavak, sajnos - szinte minden csupán lepergő közhely :(
Pera762016. november 13. 18:50
@gosivali: Igen, ő egy 25 éves unokaöcsi volt, agyvérzést kapott, aztán megműtötték, mesterséges kómában tartották, október végén elment...
Köszi szépen a jókat...
gosivali2016. november 13. 18:46
@Pera76: Köszönöm. Mielőbbi gyógyulást! Egy rokon fiúról írtál a múltkor, nagyon szomorúan ... :( Vagy az nem mostanában történt...?
Pera762016. november 13. 18:41
@gosivali: Én épp háromnapos bokaficammal, de javulóban, már járok rajta, rendbe rakta a csontkovács oktatóm. Másképpen elvagyunk...
Neked, nektek csupa-csupa jót kívánok!
gosivali2016. november 13. 18:32
@Pera76: Örülök, hogy itt jártál. Köszönöm szépen. Rég hallottam Rólad, Rólatok... Hogy van a család?
Pera762016. november 13. 18:23
Remek gondolatok, a vers is az.