Végzetünk a lét

„Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.” (18-19a.)

Amíg sorsunk fonalát szótlanul

szövik valahol,

rejtélyes, néma jelenés,

képlékeny vízió az életünk csupán;

körös-körül számtalan torz,

öntelt látomás, káprázat

bambul és szédít gonosz törpeként

létünk hatalmas kőfalán,

elhallgatva végzetünk őstitkait,

hogy mennyi lecke, próba

s néha balszerencse vár az út során.

Ámítanak – s mi hisszük talán –

hogy nem létező szó a „fonák”,

s hogy nem színehagyott, de tündéri

e világ, és elrendeltetés, hogy szerencsés

csillagzat alatt, pihe-puha vánkoson

álmodhatjuk a ránk váró,

milliárd életcsodát.

(Beépítendő szavak: pihe, fonal, vánkos, öntelt, képlékeny, bambul, fonák, szótlan, kör, élet.)