Végzetünk a lét

gosivali•  2017. január 27. 20:25

„Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.” (18-19a.)


Amíg sorsunk fonalát szótlanul

szövik valahol,

rejtélyes, néma jelenés,

képlékeny vízió az életünk csupán;

körös-körül számtalan torz,

öntelt látomás, káprázat

bambul és szédít gonosz törpeként

létünk hatalmas kőfalán,

elhallgatva végzetünk őstitkait,

hogy mennyi lecke, próba

s néha balszerencse vár az út során.

Ámítanak – s mi hisszük talán –

hogy nem létező szó a „fonák”,

s hogy nem színehagyott, de tündéri

e világ, és elrendeltetés, hogy szerencsés

csillagzat alatt, pihe-puha vánkoson

álmodhatjuk a ránk váró,

milliárd életcsodát.


(Beépítendő szavak: pihe, fonal, vánkos, öntelt, képlékeny, bambul, fonák, szótlan, kör, élet.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gosivali2017. január 28. 20:58

@Krisztinka: kedves vagy :) Köszönöm.
@Rozella: Örülök, ha így látod. Fontos a véleményed, köszönöm, hogy figyelsz :)

Rozella2017. január 28. 15:55

Remek vers lett Vali! Mély,filozófikus tartalommal!

Krisztinka2017. január 28. 15:34

Háát igen....ügyes vagy, mint mindig:)

gosivali2017. január 28. 14:41

:)

skary2017. január 28. 12:52

az biztos :)

gosivali2017. január 28. 08:00

@evelin, @merleg66, @reaming58: Köszönöm kedves szavaitokat.

dreaming582017. január 27. 21:56

"s mi hisszük talán" - igen!

Jó lett!
Ölellek

merleg662017. január 27. 21:43

Nagyon tetszett!

kevelin2017. január 27. 21:12

Nagyon jó