Régi idők új mozija!

Az élet mindenki számára önmaga mozija, melyben saját szemszögből mindenki önmaga főszereplője. Ebben semmiféle nagy újság nincs, viszont ebből következik, hogy az állandóan változó környezet a mi szempontunkból közvetlenül ránk van hatással.

Gondoljunk csak az öregekre, akik élik a megszokott rituáléjukat úgy, mint ahogy ki-ki reggel felkel, elszív egy cigit vagy kávézik, vagy mindkettő esetleg egyik sem és felnéz az interneten kedvenc oldalaira, ahol fórumozhat, olvashat, zenét hallgathat, vagy mindezt megteheti egyszerre. Eme felgyorsult világ legfőbb mozgatórugója életminőségünk változásában a technika.

Tagadhatatlan, hogy rohamos mértékkel halad, hiszen nem olyan rég még fajátékokkal játszottunk és fémépítőztünk, most meg már az óvódásoknak is tabletjük van. A változó idők, változó kúturát és életkörülményeket teremtenek, s ebbe a folyamatban egyre ismeretlenebbé válik az unatkozás.
Hatalmi harcok mindig voltak, vannak és lesznek, de ha a hétköznapi ember sokkal jobban, több dologgal le tudná magát foglalni azon kívül, hogy mint „elődeink” a kocsmában keseregjenek állandóan különféle politikai nézeteken vitatkozva, akkor máris szelleme, a közérzete nyugodt stabil és kiegyensúlyozott lehetne.

A lehetne szó súlya azért is nyomja hétköznapjainkra terhét, mert ez a mai napig egy nem megvalósuló folyamat. Civilizációnk céljának kellene lennie a társas érintkezés olyan szintű fejlődésére való törekvés ahol az egyén, mint önálló önmagának otthoni dolgokban fontos személy lehet, de közben fejleszteni az empátiát és a másik segítségét, ha szükséges különféle önmagát nem anyagilag megterhelő módokon. Viszont a működéshez minden fogaskeréknek klappolnia kell.
Silány alapanyagból dolgozunk jelenleg. Éppen ezért is szoktam elgondolkozni ezen a tipikus öreg bejáratott mondaton: Bezzeg az én időmben!

Ez egy jópofa könnyed és rosszul átgondolt kijelentés. A múltat megszépíti az emlékezés, de nézzük reálisan. Tanultunk mindnyájan történelmet és ez most nem a dolgozatírás ideje, de bizonyára nagyvonalakban mindenki emlékszik a dolgokra.
Ha az ősembernek lett volna értelme a mai fejlődésünket látva ezt a mondatot kigondolni, eléggé mosolycsalogató dolgokra lehetne asszociálni:
Bezzeg az én időmben, nem ittak és nem drogoztak a fiatalok, tisztelték az idősebbeket. A nők nem kérették magukat, nem voltak felesleges körmondatok és nem kellett drága újságokat, venni, fizetni a szolgáltatásokért vagy felmenni az internetre, hogy lássak egy cicit. Az én időmben nem voltak gépjárműves balesetek és nem szennyeztük a földet. Stb. Stb.

Ugye milyen szépen meg lehet fogalmazni a semmit? A valóság ezzel szemben az volt, hogy a pattintós kőkorszakban ilyesmi ki sem pattanhatott az ember fejéből, nem volt még ahhoz eléggé „lángelme”. A kezdetektől felépítve lépcsőzetesen el lehet ezt mondani minden korról szépen felvezetve a maiig. De!
Amint visszatekintjük máris látjuk, hogy ezek az emberek szemellenzőt hordanak amit nem tudnak és nem akarnak levenni. Emiatt is kezelik nehezen ezt az új helyzetet és felkészületlenül kellő „bölcsesség” hiányában, mint az ősember példájánál, csak siratják a múltat így temetve a jövőt.
Azon gondolkoztam milyen jó lenne, ha az oktatási rendszerben lenne még egy tantárgy, mondjuk ötödik után: „ mi felé haladjunk ” vagy „az én tudat a világban” vagy valami hasonló névvel. Gondolkozó beszélgetős órák, amik ki lennének dolgozva, amik alapot teremhetnének a szürkeállomány másféle irányba való gondolatok termelésére, mint a mikor cigizzek két óra között és a hol helyett. (Tudjuk, hogy nem a cigiről van szó, vannak már brutálisabb cuccok is.)

Nem tudom Ti hogy látjátok ezt a helyzetet, illetve jónak tartanátok e ezt, szerintem lassan lenne hatása. Éppen azért is mert bezzeg az én időmben sem volt jobb. Azt is tudom, hogy nem leszek elég egyedül, hogy jobban éljek, gondolok itt a mentális egészségre a közérzet, jókedv stb. együttesére.

Szerintetek jó lenne egy ilyen tantárgy? Mik lennének azok a benne foglalt alapdolgok amikről említést kellene tenni, és milyen irányba lenne jó az adott fejlődést leszűrni? Érdekes lenne egy újabb osztályzat ami a személyiségfejlődést hívatott képviselni.