Gondolatsziget

Anaid•  2018. április 7. 19:21

helyzet jelentes

Kedves Olvasó!

Tudom eltűntem. Semmi életjelet nem adtam. Több éve már. Sok mindent történt. Túl sok minden. Vagy túl kevés. Olykor túl hirtelen. Máskor túl lassan.

Évek teltek el. Végtelen hosszú évek, melyekre ha visszatekintek röpke pillanatoknak tűnnek.

Vége a közepiskolának. Elköltöztem más városba. Koliban laktam egy  évet. Második éve vagyok kintlakásban. Hivatalosan dolgozom egy jó ideje. Egyszerre költöztem ki és lett itt munkám. Mindjárt ballagok. Belevágtam még egy szakba. Végzős szociologus vagyok. De ennél jóval több. Szociális munkát is tanulok. Mielőtt azt hinnéd, hogy elsős  vagyok és végzős elárulok egy titkot. Három évfolyamra járok egyszerre. Mint már mondtam harmadéves vagyok a szociológias, s egyszerre első-másodéves szociális munka szakon. Összevonattam az éveket.

Időközben munkát váltottam. Pincérnőként dolgoztam egy cukrászdában. Hosszú hét rövid héttel- ez volt a program. Ez azt jelentette hogy egyik héten szerda és csütörtök kivételével mindennap dolgozom, a másik héten csak ezen a két napon dolgozom.  Eleinte szerettem ott lenni, hiszen kiderült, hogy van érzékem egy olyan dologhoz, amihez korábban azt hittem nincs. Megtanultam tálcázni, tele rakott tálcával leguggolni is. Szerettem ott lenni…..de valahogy egy idő után ez elmúlt. Már nem szívesen mentem be…..már nem volt meg a kezdeti lelkesedésem….már én sem igazan ismertem magamra. Már a mosolyom megkopott, gyomorgörccsel mentem be dolgozni és feszült voltam egész nap. Akkor éreztem azt, hogy ideje váltani. De valahogy mindig úgy döntöttem, hogy még maradok egy kicsit, míg valaki jön a helyemre. De nem jött senki. Karácsonyra lett elegem. Már megint belém kötött a főnököm és leoltott olyanért amihez semmi közöm sem volt. Akkor telt be a pohár. Felmondtam. Még 2 óra lett volna a zárásig, de ott helyben mondtam fel és jöttem el. Mindenki nagyon meglepődött. Nem bírtam tovább ott maradni. Csordultig megtelt a poharam, és kiborult. Dráma nélkül felmondtam és eljöttem. Én magam is meglepődtem ezen a lépésemen, de nyugodt voltam, hiszen volt megtakarított pénzem.

Kurva sokat dolgoztam míg ott voltam. Az egyetemre, a társaságra meg úgy amblok élni alig maradt időm.  A folytonos fáradtságról , feszültségről nem is beszélve, s nem volt meg a stabilitás sem, hogy a fizetésemet max 2 nap késéssel de megkapom. Folyamatosan késve kaptam, volt h 1 hetet is s mikor megmertük kérdezni, hogy miért annyi volt a válasz nevetve, hogy majd megkapjuk.

Az egyik legjobb döntésem volt, hogy felmondtam. Hárman dolgoztunk hat ember helyet, s soha semmi jutalom nem volt, se egy elismerő szó.

Mikor felmondtam megkönnyebbültem. S úgy döntöttem, hogy épp itt az ideje, hogy kicsit csak egyetemista legyek és kipihenjem magam s picit magamra találjak újra.

Nem mondom, hogy sokszor nem-e kérdőjeleztem meg a döntést, azt sem hogy nem gondoltam úgy,hogy túl elhamarkodottam cselekedtem ,de végső soron jól döntöttem.

Három hónap után  újra belevettem magam a munkakeresésbe. Számtalan helyre küldtem önéletrajzot és voltam interjún. Sok helyre visszahívtak: cukrászdákba, éttermekbe, kávézókba, szórakozóhelyekre. Sok helyen dolgoztam pár napot.Úgy voltam ezzel, hogy olyan helyen  szeretnék dolgozni, ahol jól érzem magam, s legalább az elején ne akarjak elmenekülni onnan az első adandó alkalommal. Nehezen találtam meg ezt a helyet. Végül egy aranyos kis kávézóban kötöttem ki, ami  Nagyváradon a Garasos-híd közelében van.  Pincérnőkent kezdtem el itt dolgozni. Aranyos kis hely, olyan otthonos. Időközben megüresedett a báros állás, s felkínálták nekem ezt a helyet. Természetesen a báros fizetés jóval több, mint a pincérnői. Végül elfogadtam ezt az állást, úgy, hogy megpróbálom. Kaptam 1 hónapot, hogy beletanuljak. A latte art művészetébe is. Ha nem megy, vagy nem szeretem meg a pult másik oldalán való tevékenykedést, akkor érvénybe lép a B terv, ha az sem jön össze, akkor jön a C terv.

A magánéletemről csak annyit, hogy folytonos káosz uralkodik, ami nálam már megszokott. Idővel minden kialakul. Vagy nem! J

 

Legyetek jók és sok sok ölelés!

 

Üdvözlettel,

A kis Sátánka

Anaid•  2016. április 11. 11:26

Az az átkozott csend

A csend néha rosszabb minden szónál.

A csend, erősebb s végtelenül sötét.

A csend mint sikoly az éjsötét üres, kihalt utcán át hasít.

A csend felemésztő. Őrjítő. Kétely, félelem, s szorongás keltő.

A CSEND olykor tud beszédes lenni. De nem mindig azt halljuk ki belőle, amit valójában üzennek általa.

A csendből sokszor a legrejtettebb gondolataidat hallod ki, a legbelsőbb félelmeidet.

A csend számtalan buta, ésszerűtlen gondolatok s kérdések milliót szüli.

Azt mondják, hogy szavakkal lehet ölni. De ez butaság. Igazából a csend öl.....

Anaid•  2015. szeptember 10. 20:43

Elszámolás önmagammal a tükörképemmel

A napokban elém került a következő gondolat, kérdés :,,Nézz tükörbe minden este, és kérdezd meg magadtól: "ugyanezeket tettem volna, ha ez lett volna az utolsó napom?" . Gondolkodásra késztetett. hogy vajon én mit is válaszolnák erre kérdésre. És annyi válaszom lenne rá. Mert sok válasz van erre. Ha a válasz : ,, Igen!", akkor örülhetsz barátom jó úton jársz, ha pedig a válasz : ,,NEM!" vagy a ,,Nem tudom!" ideje elgondolkodni azon, mit kellene másképp csinálnod. Ne feledd, az idő telik, minden pillanat egy visszafordíthatatlan lehetőség. Élj hát boldogan, nevess sokat, éld meg a pillanatokat, mert lesz olyan nap, hogy az lesz az utolsó, és nem lesz több ,,majd", ,, talán holnap", ,, lesz még idő". Mert nincs olyan, hogy majd, az itt töltöd időd nem véges, hát élj a jelenben. Nevess sokat, táncolj az esőben, örülj, hogy élsz, hogy vannak álmaid, adj hálát az Égnek, hogy itt lehetsz, hogy kaptál még egy napot, telis tele Csodákkal, csak nyitott szemmel s szívvel kell járnod, hogy észrevedd őket s értékelni sem ártana azokat. Légy hálás mindazért, amit kapsz, mert ajándék. A legszebb ajándék amit lehet kapni. Ez az ajándék, nem más mint az idő, az élet.

Anaid•  2015. augusztus 29. 16:03

Egy vers,amely dal is lehet

Reggel mikor megébredtem, az első pillantásom a gitáromra esett, ami hatására ez a kis vers, dalszöveg mondd aminek szeretnéd, született meg bennem, mintha valaki a fülembe súgná a dallammal együtt. remélem elnyéri tetszéseteket. ölelés


Tiszta minden.

Elmúlt már rég,

remélem.

Most már elég,

ami vagyok

s nem kell ok,

hogy szeress

és keress.

Hát szólj,

itt egy moly,

aki vár

s nem zár

be többé

s nem von

falat már

maga köré,

csak szeresd.

Kinevesd?

Soha már,

lelkén zár,

örökké

bár remegé

nagyon 

a havon.



2015.08.29. reggel 10

Anaid•  2015. június 28. 21:54

hallgass, figyelj, szeress!

Mert örök aktuális, keletkezett  2014 februárjában.



 Én1. -IGEN BEVALLOM!

Én2. - Hogy mit is?
Én1. - Bevallom, hogy félek közel engedni már bárkit is magamhoz.
Én2. - Nem kell bárkit magadhoz közel engedj, csak azt aki megérdemli.
Én1. - De honnan fogom tudni, hogy ki érdemli meg igazán? Ez olyan nehéz...
Én2. - Itt a baj, rossz a hozzáállásod. Nincsen bevált recept, ami szerint ki fogod tudni szűrni 100%-an, azokat akik nem érdemlik ezt meg. Egy dolgot tehetsz, hiszel abban, hogy jó embereket engedsz közel magadhoz s igyekszel minden zavaró tényezőt figyelmen kívül hagyni, s józan eszedre hagyni a döntést.
Én1. - Könnyű ezt mondani. De félek...
Én2. - Nyafogni is könnyű, hogy nem megy, s hogy ez milyen nehéz. Mitől is félsz igazából?
Én1. - Jó, igazad van.....hát attól, hogy egyedül maradok.
Én2. - Aha, de ugye tudod, hogy úgy is egyedül maradsz, hogy senkit sem engedsz közel magadhoz?
Én1. - IGEN TUDOM. De legalább tudom, miért  vagyok egyedül.
Én2. -  Igen, így tudod, hogy a félelmeid erősebbek nálad. De mondd, mi veszítenivalód ha úgyis egyedül vagy?
Én1. -  A hitem, az emberekbe vetett hitem.
Én2. -  Kifejtenéd?
Én1. -  Tudod.....akik eddig azt mondták, hogy "Mindig veled leszek!", a végén mindig egyedül hagytak.
Én2. -  Jaj, te, tudom jól, hiszen ott voltam Veled mindig.
Én1. - Legalább te.
Én2. - Figyelj, nem szabad elzárkóznod! Hallgass a megérzéseidre s minden rendben lesz. Ne feledd, én mindig itt leszek! Ketten együtt átvészelünk mindent! :)
Én1. - Lehet, hogy neked van igazad. Köszönöm, hogy mindig tudod mit kell mondj, hogy ne adjam fel. Nem is tudom mi lenne velem nélküled.
Én2. - Ezért vagyok. Ketten alkotunk egy egészet. hm, mi lenne veled nélkülem? Még ennél is több baromságot csinálnál! :D S ne köszönd, néha én is tévedek, de neked köszönhetem, hogy olyan vagyok , amilyen! :)