Személyiségünk hány sebből vérzik?

Attila_the_hun•  2020. március 3. 23:43  •  olvasva: 110

Régóta foglalkoztat egy kérdés. Szeretem figyelni, elemezni embertársaim személyiségét, annak attitűdjeit. Nem vagyok szakember, de mint jó emberismerő, sok esetben megérzem a gondjaikat. Diszkréten megjegyzem: mindenkinek van. -nekem is
Sokat említik -szakemberek-, hogy a betegségek kiváltó okai, sok esetben lelki eredetűek. A következőkben, ennek igaza, nem fontos.
Az egészségügyben miért bevett gyakorlat, hogy csak a fizikális betegségekkel kell foglalkozni? Kötelező/ajánlott tüdőszűrés, rákszűrés, stb., miközben az emberek mentális egészségével nem foglalkoznak. Meggyőződésem, hogy minden embernek van kisebb-nagyobb lelki problémája, nevezzük: betegsége, ami hátrányosan hat a családban betöltött szerepre, munkában, mindennapi feladatok ellátásában, emberek közti kapcsolattartásban.
Minden bizonnyal jótékony hatással bírna a társadalom gazdasági teljesítményére is, ha polgárai mentális egészségére erőforrásokat fordítana. Pszichésen minél egészségesebb valaki, annál eredményesebben, gyakorlatiasabban tudd helytállni a mindennapi kihívásokkal szemben és talán még az is igazolódna, hogy fizikálisan is egészségesebbek lennénk.
Az egészségügy rendszerében kellene kialakítani az ezzel foglakozó osztályt. A körzeti orvos, ha úgy látja, illetve ha a betege kéri, beutalót adhat, ahol pszichológusok, egyéb szakemberek gyógyítják, fejlesztik az ember mentalitását, személyiségét.
A papok hasonló feladatot látnak el, de csak a hívek felé, ám nekik nincs olyan képzettségük, továbbképzési lehetőségük, illetve helyzetrálátásuk mint az orvosoknak, szakembereknek, hiszen utóbbiak a társadalmon belül ugyanazokat a helyzeteket élik meg, mint a hozzájuk forduló páciensek.
Már az óvodától kezdve, egy egész életen át figyelni (személyiségszűrés), illetve erősíteni kellene az egyén pszichikai fejlődését, mert úgy vélem, hogy az a fizikális egészséggel egyenértékűen fontos.
Felnőtt korra sok emberben alakul ki személyiségi gond, zavar. Számos esetben ez komoly betegségé mélyül, ami új probléma táptalaja is lehet. Ki tudja mennyi olyan ember él köztünk akik ezeket szégyenlik és titkolni igyekeznek, ami miatt nem fordulnak szakemberhez. Végül teljesen magukra maradnak a problémájukkal, amit természetesen nem tudnak önmaguk kezelni. Életükön át magukkal cipelik.
Van rákszűrés, tüdőszűrés. Miért nincs személyiségszűrés? Pedig ott is fontos lenne a megelőzés, hogy még a kialakulás elején kezelni lehessen és ne okozzon komolyabb, illetve további betegséget.
Családtag, barát, ismerős kapcsán, már jómagam is sokszor hallottam viszont, hogy az orvos a következőt mondta: a betegségének lelki oka van. Aztán ugyanez az orvos, a fizikális betegségét gyógyította, a lelkével -bevett gyakorlat szerint- nem foglakozott.
A szakrendelőkben, kórházakban, minden nap tízezrek állnak sorba. Vajon személyiségünk hány sebből vérzik?...

A társadalom talán negyedének a személyisége jórészt rendben van. De ha lenne egy rendszer, amely tudományos alapokon működve arra lenne hivatott, hogy az emberek személyiségét fejlessze, vajon milyen eredmények születnének? Ha már fiatal kortól kezdődően rendszeresen kapna minden ember személyiség fejlesztést (családban betöltött szerepről, eredményes iskolai tanulásról, munkahelyi feladatellátásról, intelligens viselkedési formáról, miért érdemes célokat kitűzni, megvalósítani, stb.), az a társadalom idővel vajon menyivel lenne eredményesebb, egészségesebb, civilizáltabb? Az iskolákban bevezették a hittant/erkölcstant. Talán eredményesebb lenne a személyiségtan. Ne azt tanítsák a gyereknek, hogyan legyen erkölcsös, hanem azt, hogy miért? De ez már egy következő téma.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. augusztus 17. 16:09

"Az egészségügyben miért bevett gyakorlat, hogy csak a fizikális betegségekkel kell foglalkozni?"
-Amit ma hazánkban egészségügynek neveznek, azt inkább lehetne pénzügynek nevezni. Azért nem foglalkoznak vele, mert akkor a gyógyszermaffia csődbe menne.
"Az egészségügy rendszerében kellene kialakítani az ezzel foglakozó osztályt. A körzeti orvos, ha úgy látja, illetve ha a betege kéri, beutalót adhat, ahol pszichológusok, egyéb szakemberek gyógyítják, fejlesztik az ember mentalitását, személyiségét."

-Kötelezően foglalkozik vele a háziorvos...addig hallgatja meg az embert, míg titkolt, vagy kevésbé titkolt mosollyal, vigyorral gyorsan fel nem írhatja a nyugtatót. Vagy továbbküldi szakrendelésre, az eredmény ugyanaz: nyugtató. Ha pszichoterapeutához küldik a beteget, az x-dik alkalom után a "szekember" rákérdez: tud e érdemben segíteni a problémádon? Mivel unja a sok "beteget" hallgatni, Ha a válasz nem, már mutatja is az ajtót. Ugyan hogyan tudna ő segíteni bármilyen problémán? Még a saját problémáját, vagy családtagjáét sem tudja "orvosolni". Tudom, benne voltam a körben, de jó ideje akarattal kiléptem belőle, s gyógyszert sem szedek. Ha a dokik, erre céloznak, közlöm velük röviden:nem. Elhallgatnak. De ez még nem jelenti azt, hogy csatát nyertem.
"Meggyőződésem, hogy minden embernek van kisebb-nagyobb lelki problémája, nevezzük: betegsége, ami hátrányosan hat a családban betöltött szerepre, munkában, mindennapi feladatok ellátásában, emberek közti kapcsolattartásban."
Ez pontosan így van, szintén saját bőrön tapasztaltam, tapasztalom.És ez már így marad, ebből a körből kiszállni nem lehet, max akkor, ha az embernek van rá lehetősége, hogy szép csendben betegye maga után az ajtót, s oda többet be ne lépjen, ahol őt hátrányosan hátra tolják. A családja, a munkatársai, bárki. Van egy mondás. Ma én, holnap te. Vagy fordítva . lényeg ugyanaz. Csak nehogy őt is besorolják...

Törölt tag2020. március 12. 11:04

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2020. március 11. 22:37

@Törölt tag:
„Én úgy gondolom, hogy az emberek 99%-ának nincs rendben a személyisége. „

Valójában én is így gondolom, de nem akartam ennyire rossz statisztikával érvelni. Ám ha így van, akkor még inkább fontos lenne, hogy a közegészségügy foglakozon az emberek pszichéjével is.

„(szerintem minden esetben) lelki (vagy pszichés) eredetűek. „
Igaz lenne, ha nem lennének genetikailag örökölt betegségek. De az egészségtelen élet is hozhat betegségeket. PL. Alkoholizmus, drogozás, erős dohányzás, zéró sport/mozgás, stb.

„a pszichológia vagy pszichiátria nem megoldás a problémára.”

Még nem! Sajnos mindkettő gyerekcipőben jár. Az egyik legfiatalabb tudományág, alig több száz évesnél.

„Így a "kötelező" pszichikai szűrésnek sem lenne értelme (bár ki lehetne szűrni néhány komolyabb betegséget) „

Meggyőződésem, hogy a pszichológia előtt óriási jövő áll. Ugyanolyan, egyenrangú fontossággal fog bírni, mint bármelyik másik szakorvoslás. Az agykutatással együtt karöltve fogja feltárni az emberi elmét.

„De miért is szeretnéd ezt a szűrést? „

Mert lényegesen egészségesebbek lehetnénk és a teljesítőképességünk minden téren, messze túlmutatna a mostani átlagon.

„Hogy egy hatékonyabb és igényeidnek és elvárásaidnak megfelelőbb társadalomban tudj élni? „

Nem én, hanem mindenki. És nem elvárásnak nevezném, hanem inkább kihívásnak, céloknak.

„Mihez képest hatékonyabb és megfelelőbb az általad vizionált társadalom? Lehet-e még annál is hatékonyabbat és megfelelőbbet álmodni? „

A válaszom: képzelj el egy olyan embert, akinek a személyiségének az egészsége súrolja a tökéletest. Szerinted egy ilyen ember hogyan élné a mindennapjait? Most képzeld el azt, hogy ő pont olyan mentálisan egészséges emberek között él, dolgozik, alkot, mint amilyen önmaga.

„Mi van azokkal, akiknek megfelel a jelenlegi hatékonyság, civilizáltság? „

Azért felel meg számukra, mert még azt sem értenék, hogy miért érdemes a teljesebb szellemi életre törekedni. Velük legalább olyan fontos foglalkozni. A civilizáltabb, intelligensebb embernek kutya kötelessége törődnie a szegényebb képességűekkel. Valahogy úgy ahogy a tanár teszi a diákkal.

„Szerinted ki az vagy milyen ember az, aki (legalább) megközelíti a tökéletességet, azt az állapotot, ami szerinted a boldogabb jövő záloga?”

Még sokáig nem lesz olyan ember. Habár szívesen lennék optimistább.

„Közéjük tartozónak vallod-e magad? „

Dehogy! Félve bátorkodom azt is leírni, hogy talán benne vagyok az átlagban. És ez nem szerénység, hanem őszinteség.

Törölt tag2020. március 4. 20:16

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom