Gyors (futó) gondolatok

hát ilyen érzés felnőni?

hogy lett fakultatív a szeretet?

változni, meghalni, újra élni, majd belefáradni.

visszhang üvölti 100 ev messziről "mentsetek meg'

miért pont most jöttem rá h nem kellesz 

hogy veled is ugyanúgy elveszek?

summer girl egy pillanatig hittem 

hogy azt a sok mindent visszafizethetem. 

roncstelep, aggódó cigány családok,

vas szívek után motoszkáló karok.

hát de baszki, még ti is? még ti is itthagytok?

rozsdás agyak, végtagok. a lom alatt maradok.

majd jön a rakodó amiben egy jóember 

egy dobogó szívű húsvér ül 

majd megtalál ezer 

megannyi közül.

És te messze vagy...
Nem tudod milyen
Hiszen te te vagy
én pedig ilyen.

Este fél kettő kint, egy szalmabálán
Csak enyém, magam, és én
Megint nála alszol azon a kék párnán
én megint a mezőn, egy picit más a naplemente.

Visszafelé félek a sötétben,
De sietek haza, kulcs csörgés,
Ólom zár, vár ismerősen
Mennyi fájdalom volt az a nézés.

Hibáztatod magad hibáztatod
Pedig én sem voltam mindig őszinte
De te utálsz bántani magad bántod
Nyilvánosan vigyázol rám, de ehh

Mások vagyunk nagyon mások
Nekem mindenem a naplemente
Olyan szívesen lennék egyszer veled itt
De te messze vagy nagyon messze...

°°°°°°°°°°


És te nála vagy hehe
én pedig bárhol
Csak jó messze
Amerre a naplemente

És miért nem tudok úgy zenélni éjszaka
Mint ezek a nyomorult rovarok
Rapszódiát zizzennek, nem létezik karma
Remélem nem, mert bármi történne veled

Féltelek amikor hiányzol, fázok ha fáj valami.
Soha nem akarlak többé szeretni, beszélni,
De azért vigyázz, vigyázz magadra.
Vérezni érted aztán szó nélkül elmenni,
Golyót fogni, aztán más nevét magam elé nyöszörögni
Csakhogy ne értsd félre. Menekülök előled,
De visszaszaladok, hogy nekem kelljen belehalni.
Aztán élj azzal aki engem másol
Nevettem amikor befestette hajat is szőkére
Ha tudná nekem miket mondtál róla, de Bárhol
Észreveszlek ha szükséged lenne egy régi ex mérgére
Az első legeslegelső szőke kihűlt de féltő szívére.

A visszapillantó tükörben már látszik

a távolság 

De miért van hogy rángat a kormány 

Vissza-vissza ráng.

Törődött a múlt majd ezerszer 

itt hagyott

Üres sárgában villog a szív pedig 

tilos.

És ha fehéret veszek fel a lélek utána 

öltözik?

És ha kulcsra zárok egy kaput vajon 

kitörik?

Nem is számít mert már óriási távolság 

közénk állt.

De a visszapillantó tükör kacsingatva ajánl

vissza visszafordulást.

Ha mindenkivel szembe ilyen, 

ilyen az ámokfutás?

Élték már túl? vagy a holtak maguk elé suttogják:

nem éri meg a visszapillantás

'Bús maskarája a világnak,

Apolló, a faun-mezű :

Üzenek neked, Léda. Várlak.' 

                                     Várnálak...

Lapjaira hullott poros Ady kötet 

Szólongat, hogy 'cigi papírnak még jó leszek'

De nem szívtam én már rég ilyen nedveset

Tocsogós bánatot, elromlott ember könnyeket.

Beszorult levegő még nem alhatok mert álmodok

Üvegesen bámulnak rám a sárga ízű zöld karmok.

Monsteres üvegek zördülnek ahányszor tova lépnék

Még élnék lét vég lennék. Szakadék.

Megremegek ahogy feketén sikongat Hugo Boss öltönyöm

Tudja hogy bűnös mert abban láttál utoljára 

Tudja és fáj, szaggatom gombjait eszelős öröm

De még élnie kell élnie kell az utolsó vacsorára.

Korán jöttem de később nem lehet

Oh ez az esküvőm? Oh nem? Oh a tied?

Ki ez az apró vőlegény és hogyhogy nem én?

Jah, hogy már szavatosak az ígéretek.

'Sikongnak a meleg szelek 

Messze Délen, messze Délen,

Várnak reánk, várnak reánk

Valahol egy tengerszélen.

Sikongnak a meleg szelek.

Kék tengernek kék vizében

Üresen úszik a hajónk

Messze Délen, messze Délen'

És esküszöm sajnálom

Hogy minden éjszakával egyre jobban hiányzom 

Miértekben keresed a választ pedig egész közel 

Az apró pici hibáidban rejtőzik el.

Én a legjobbakat kívánnám neked

de az a kissrác bennem már régen elveszett

Összetört önarcképe szilankossá fagyott,

apró kis koporsóban kései imát rebeg a halott.