Gyors (futó) gondolatok

Mersinho•  2021. december 8. 18:03

Én csak szeretném hogy szerethessél

Telefonom merülőben, öt százalékot ha mutat

Egy hétig voltál csak "velem" ..legalábbis a közelemben

Nem nagyon kerestelek, nem hiszem hogy adnál számomra szabad utat.

Lassan tízet üt az óra, és én a facebookon keresem neved

Bejelölni? Minek, csak a homályból csodállak..Felesleges.

Lépni nem az hogy nem merek, igazából nem szeretnék..

Jó ez a tétlenség, így még nem temettem el a reményt

Hisz arra hogy viszont érezzel talán van úgy öt százalék.

A sors kísért tizenegy és huszonkettő, te is két egyes vagy.

Már már elvennéllek álmomban, csak a képzeletem gátat szab.

Álmaimban minden olyan egyszerű, de ha köszönsz már lángolok

Beérem ennyivel inkább nem kívanok többet hogy ez ne vesszen el

Kiszeretném várni míg eltelnek az évszázadok.

Megvárlak, csak adjon az ég alkalmakat, hogy láthassalak

Ha a lehetőség az ölembe hullik, ígérem nem habozok

De addig csak nézem az ablakból ahogy felszállsz

Majd elszáguldik veled minden reggel a buszod.

Ha tudnád mennyit gondoltam rád három nap alatt

Lehet hogy te a nevemet sem tudod, ..inkább nem is akarom tudni..

Amíg magamat álomba ringatom csak remélem hogy rám mosolyogsz

Nem vágyok álmatlan éjszakákra, válaszok nélkül tudok aludni.

Én megvárom hogy megfordulj rám nézz,  és csak észrevegyél

Ha ehhez az kell hogy körbe járjam a világot és szemedbe nézhessek

Megteszem, mert én csak szeretném hogy szerethessél.


Mersinho•  2021. december 7. 18:26

Először írok hozzád

Tudom innen már nincs több vissza

Átléptem, lehet nem kellett volna


Félek a bukástól, hogy a múlt kísért

De mindenre képes vagyok a szemedért.


Nem merek rád nézni félek, hogy megvakulok

nem tudom felfogni.. szeretlek? vagy mit akarok?


Rettegek a szívemben rémálmom, hogy lesz egy mégsem

Nem hagyom hogy megöljön a saját bátortalanságom.


Ezt most nem hagyom félben.

Mersinho•  2021. december 4. 16:13

Könnyem lassan cseppé formálódik

Ezen az éjszakán úgy alszok el hogy egyedül vagyok

Hiányoznak a boldog percek, a régi magam, nagyon.

Engedem hogy elhagyjon kinek, minek menni kell, könnyem

Lassan cseppé formálódik, majd kicsordul, én csak hagyom.

Őszinte versek, összetépve fekszenek asztalomon

Kiszerettem a valóból, dolgozom a végső dalon.

És itt vagyok, most a sötét szobában, magányban, csak én

Szerelem, család, barátok, és boldogság nélkül csak én.

Istenem de egyedül lettem ezen a föld kerekén...


Mersinho•  2021. november 30. 15:51

Sose lesz befejezés

Talán csak magamra kéne hagynod

Minden pillantás üzenet, mit képtelen vagyok

Megfejteni, de talán szebb is így az egész

Hogy csak fonjuk a szálakat, de sohase lesz kész.


Mikor szükségem lenne valakire

Rád nézek, majd nem számítok senkire

Mégértem hogy nem szabad

És tényleg nincs bennem harag


Néha, hiány... de levegőbe sutogott szavakkal

Próbálsz értelmet adni, könnyeimet szárítani izzással

Mit szíved képes adni

Akkor is ha tilos lenne szeretni .


Párás ablakon járnak ujjaid... üzensz

De hátra nézni már nem mersz.

Üres mellettem a hely, de te inkább állsz

Rád várok, de te mire vársz? 


Fekete füsttel lassan elégek

Szomorú már a tekintet mit rád vetek.

De talán jó is ez így,

Írjuk kettőnk regényét, és sose lesz befejezés.

Mersinho•  2021. november 28. 09:35

Szívem utolsó levele

Repül és csak szál szívem utolsó levele
Hajtja, viszi erősen szenvedésem szele.
Könnyek borították el az arcom utána
Utolért a búcsú keserű, sötét árnya.

A szívem gyors ritmusától semmit nem hallok
A zokogásom hangosabb mint a harangok.
Az érzelmeim általában jönnek-mennek
De a fájdalmasak sokáig zengedeznek.

Ezért most neked írom búcsúként ezt a dalt,
Hogy tud szeretlek, ha ott fent találkozunk majd.
És ígérem, hogy ott soha többé nem kérdem
Míg itt voltál mennyire is szerettél engem.