Gyors (futó) gondolatok

A megfogant vágy,  de ami medő marad

És az a sok emlék, mi belőled fakad.

Az a tekintet amiért ölni tudnék

Majd hagyni másnak, ki nem becsül eléggé.

Látni, ahogy zokogsz, ahogy megbántanak

De kezed kötve, hisz te csak egy barát vagy

Nem haltam meg még soha, de én úgy hiszem

A szenvedés, a pokol mélye... pont ilyen.

Sötét van már, homály, tudod milyen...
Kérdezz nyugodtan én csak hallgatok.
Egyre kevesebbet vagyok ébren
Megtanultam bólogatni, bólogatok.

Lassan bevarrom a számát jobb lesz
Mosolyt is rajzolok, de őszintét
megkeresem a boldogságot majd
Izzadok ha kell, görnyedek kétrét.

Túl sok a lány
Érzem, mert kijött az allergiám.
Túl sok a lány
Koptatják ők helyettem is a szám.

Hoppá, azt hiszem ez én vagyok ühüm, talán

Menekülök, kezében tart az a valami

Talán az idő az, nem is érdekel már mi

Nem tanulok, hiszen én vagyok más hibáján.

Kerülöm őt, magamat, úgy nagyon mindenkit

Rámnehezedik a semmi, azt hiszem megöl

Hiszen lassan félek már a saját nevemtől.

Nem érdekel semmi, nem érdeklek már senkit.

Nem rohanok már a világ után

Már nem érdekel mi is a "normál".

Ez már a határ, ezt már kihagynám.

Talán szabad vagyok talán rabszál.

Elválaszt minket az elv szakadék.

Ha elmész, köszönj, szerettelek ám

Csalódtam, de nem lényeg. Ez az ég.

Félszívvel is lehet élni talán.

Kopotgatnék, kezem hajlik de nem merek

Félek hogyha belépek elveszek.

Talánokban élek s pár lehetben

Bizonytalan remény csillog a szemedben.

szökik a szívem, csendben pityereg

azt hiszem, hogy sírok, pedig csak szeretek.