Vers átdolgozás

Mersinho•  2019. december 22. 13:38

(Ez egy szabvers, és annak sajátos átírata. Sajnos mind régebben, és mind ma is eléggé figyelmen kívül hagyjuk, a szabadverseket, pedig vannak köztük gyöngy szemek is.)



Itt az átírat: 

Lelkek útja

Semmi sincs úgy. én nem szeretnék táncolni többé
Nincs olyan tánc mi új - lenne nekem.
Ciprusi táncosok se tudtak feltalálni,
Sem éneket, -nem kell nekem. Magam készítettem néha
sok szép dallamot
S azt hallgattam, vagy még azt sem. Csendesen. Az időm részét
homályban éltem le,
A rejtőzködő, szótlan felnőttkort.

E-sejtelem fagyos.-Mint aki néma és félelmetes úton sétál
éjszaka
És ott minden fényben lenne, - hatvan gyertya lángja ontaná
vad tüzeit
A senkinek...... mert nincs ott semmi sem. Lelkek, kísértetek útja ez!
S egypár lépés ezen az úton, s hamarosan szegény leszel,
te is
És öreg, elmélázott lelkedet, ebeknek vetik.

Igen- jó volt egykor minden: A tenger susogása,
meleg napsütés: aranyfényei................
Mi volt még kedvemre való, már elfelejtettem.
Boldog zsivaj volt nékem, ez a földi zene,
Átjárt, hogy megfagyasztott, megremegtem tőle, s hideg éjszakát
Képzeltem mellé...........-- S most már éjszakám:
Egyetlen kincsem. - Ne gondoljátok, nem sírok,
Sőt törölni akarom minden régi énemet, és még jobban elbúvni
elrejtőzni abban,
Ami még jár nekem. Mert ennyi még a jussom.
Hogy jobban megismerjelek, ki vagy? - Veszélyes vagy-e?
Kivel itt az úton oly rég szembenézek, rejtélyes császár:
Csendes elmúlás !

(Ajánlom, mindenkinek, hogy olvassa végig, és  eredeti változatot  is........)

 

 

Ez pedig az eredeti, Füst Milántól:

 

FÜST MILÁN: SZELLEMEK UTCÁJA

"Minden ellenemre van. Én nem kivánok többé táncokat,
Olyat nem tudsz mutatni pajtás, - nem olyat a knidoszi táncmesterek sem tudnak feltalálni,
Sem zenét, - minek nekem? magam csináltam egykor jó egynéhány dallamot
S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát sötétben töltöm el,
A mélyen elrejtező, néma férfikort.

E sugallat hüvös. - Mint aki csendes és veszélyes utcán járkál éjszaka
És abban minden lobogásban volna, - hatvan fáklya égne, ontaná vad lángjait
A semminek... mert nincs ott senki sem. A szellemek utcája ez!
S még néhány lépés benne s nemsokára vékonypénzű leszel magad is
És régi, kipróbált szived kutyáknak vettetik.

Szerettem egykor sokmindent: hajósok énekét,
Szédítő, teljes napsütés: aranyrózsáidat...
Mi mindent szerettem, már nem tudom.
Boldog forróság volt nekem a földi tűz,
Átjárt, hogy megvacogtatott, borzongtam tőle s jeges éjszakát
Képzeltem hozzá... S ma már éjszakám:
Egyetlen teljességem. - Ne higyjétek, nem sohajtok,
Sőt feledni vágyom minden multamat s még inkább elrejtőzni, elmerűlni abban,
Ami még a jussom itt. Mert annyi jár nekem.
Hogy jobban megismerjelek, ki vagy? - Sötét vagy-e?
Kivel a sötétségben oly rég szembenézek, hallgatag király: rejtélyes elmulás!"

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2019. december 26. 12:44

@Mersinho: Köszönöm szépen a válaszodat. :-)

Mersinho2019. december 26. 12:28

@Perzsi.: Nem értelek félre :)

Igazából, azért tértem el itt egy kicsit jobban, mert valami újabbat akartam bele rakni, mi nem feltétlenűl az eredeti szó szinonimája.....

Perzsi.2019. december 26. 12:23

Ha nem titok, elárulnád, hogy a te átiratodban miért szerepel az eredeti ( "És régi, kipróbált szived kutyáknak vettetik.") helyett És öreg, elmélázott lelkedet, ebeknek vetik. ? Valamint a sóhajtás hogyan vált sírássá. Félre ne érts, nem kötekedni akarok, mivel tudom, hogy ez egy szabadvers, pusztán érdekelne.

Mersinho2019. december 22. 20:04

Fórumba írtam, ezt eredetileg.....