Szeretném hinni hogy

Szeretném azt hinni hogy esténként te is sírsz 

Hogy nem vagy mindig olyan vidám 

Hogy néha neked is eszedbe jut a múlt a bánat a takaród

Tudom nem számít, de nekem eszembe jutsz sokszor ám.

Nehéz, van hogy csak lefagy arcomról a mosoly megállok

Fekete mágnes viharban bő kapucnimba kapaszkodok

Mert félek magával szippant mielőtt elmentél romok

A szavak amiknek illatuk van a helyek ott hagyott porok.

Szeretném hinni hogy nem csak egy buta döntés voltam

Mit egyik válladról dobsz át könnyedén felvonva a másikra

Két kezemmel fejem közrefogva tanulok, roppantom zokogok, át adom

Mit kezdjek egy fél szívvel aminek másik fele volt a szemed ára?

Szeretném elhinni hogy néha te is sírsz, csinálhatnánk közösen

Mert tudod, nekem nagyon sokszor hiányzol, mert tudod

Nem kell tudnod izgalmasabb a hajnal ahogy hasad nélkülem 

Megszokom, megszokod, megszokod megszokod.