Kísért

Mersinho•  2022. december 4. 12:46  •  olvasva: 92


"Merse? Tudom már régen beszéltünk 

De rég volt már mit megéltünk

Tudod, hogy sose tudtam ezt így csinálni, 

De ügyesen kitaláltam, hogy fogom elmondani." 

 

"Neh, ne nézz rám így" 

 

"De most tényleg ne, sosem bírtam a szemedbe,

Nem tudok nélküled élni 

Próbáltam hidd el próbáltam nem utánad sírni 

De már megbántam hidd el, ne nézz a szemembe." 

 

"Neh, ne vess meg, tudom beszéltük nincsen újra 

Ne nevess még, másért soha

De érted.." 

 

"Én is ..." mellkasomnak neki dőlsz hajad simogatom 

"Ez most ilyen soha, soha nem akarom." 

 

Nehezedik fejed 

Mellkasom lassan süllyed 

És már nem emelkedik 

Zihálni kezdek

Levegőért küzd a testem 

De már nem is igazán reménykedik. 

 

Agh, felülök, szinte feltámadok ágyamból,

Izzadt pólóm fázok. Hajam a fejemre tapad 

Úgy menekülnék az álomból el a valóságtól,

De fejembe zúg tovább a kéjes selymes hang 

Feketén visszhangoznak az üvöltő szép szavak 

Elmentél, rohadtul elmentél de a hangod 

Heyy a hangod itt hagytad.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mersinho2022. december 14. 13:03

@Sznearanka: :)

Sznearanka2022. december 12. 10:46

:(

Mersinho2022. december 12. 10:02

@Kugli: aranyos vagy :)

Kugli2022. december 11. 13:27

szeretem a folytatasos egymashoz kapcsolodo verseket, ugyes lett ezis erezni h igaz :D

Mersinho2022. december 5. 06:36

@Anka37: orulok neki :) koszih

Mersinho2022. december 5. 06:35

@Animanongrata_: Koszonom :)

Anka372022. december 4. 18:07

Nagyon megérintett☝

Animanongrata_2022. december 4. 12:57

Szerettem ezt az összes fájdalmával.

Mersinho2022. december 4. 12:47

Pt1: https://blog.poet.hu/gondolatok_mersinho/kisertenek