Gyors (futó) gondolatok

"Merse? Tudom már régen beszéltünk 

De rég volt már mit megéltünk

Tudod, hogy sose tudtam ezt így csinálni, 

De ügyesen kitaláltam, hogy fogom elmondani." 

"Neh, ne nézz rám így" 

"De most tényleg ne, sosem bírtam a szemedbe,

Nem tudok nélküled élni 

Próbáltam hidd el próbáltam nem utánad sírni 

De már megbántam hidd el, ne nézz a szemembe." 

"Neh, ne vess meg, tudom beszéltük nincsen újra 

Ne nevess még, másért soha

De érted.." 

"Én is ..." mellkasomnak neki dőlsz hajad simogatom 

"Ez most ilyen soha, soha nem akarom." 

Nehezedik fejed 

Mellkasom lassan süllyed 

És már nem emelkedik 

Zihálni kezdek

Levegőért küzd a testem 

De már nem is igazán reménykedik. 

Agh, felülök, szinte feltámadok ágyamból,

Izzadt pólóm fázok. Hajam a fejemre tapad 

Úgy menekülnék az álomból el a valóságtól,

De fejembe zúg tovább a kéjes selymes hang 

Feketén visszhangoznak az üvöltő szép szavak 

Elmentél, rohadtul elmentél de a hangod 

Heyy a hangod itt hagytad.

Elzsibbad a kezem,  vékony ujjak fonják körül
Hangyásodik, remegek, puha nagy kezed
Ez nem a te kezed ezek kezek.
Mindenkié. Kísértenek.

Beugró foszlány képek zivataros álmok
Mindegyikbe szavalok
Megszólalok ez nem az én hangom, ez a hangod.
Nem neked más, neked olyan tiéd. Ezek hangok.

Miért zokogok miről szavalok
Megfordulnék de hátam mögött az arcképem
Női szemek rajta, kékek barnák könnyesek, vérzők.
Hey!!! Hová viszitek?  Hozzátok vissza a szívem.

Olyan mereven nézek előre

Kiesik érzem kiesik belőle

Kitörik, kiesik a lelkem

Már nem állja útját naívságtól élő szem 

Kiszeret a megszünt, életet élvezet

Kereshet menhet után vágyó két kezet

Üressé vált a remeget eltünt a féltő szeretet

Feszült lett a feszület rég uncsi lett a szürkület

Hiszen nézd ugye nem csak szerintem?

De az egész olyan nagyon szürke lett.

Mosolygok, emlékszek
A piros kis szájfényre
Forróságot ad, meleget
Emlékszem az édes ízére

A puha forró ajkakra
A szívdobogásokra
A zavarunkra
Hajad  illatára

Mosolygok emlékszek
Pattogok busz ülésekre
Más hasznalja kis szájfényed
Másként nézek már az édes szájfényre

"furcsa az ember milyen könnyen feled"

Furcsa ez miért nem megy így veled

Bocsánatot kérnék azért amiért mindig csak ellöklek

Bocsánatot kérhetnél amiért amiért tudod ezt tetted..

Bocsánat amiért soha nem tudok már a régi lenni

Bocsánat amiért nem tudtalak jobbá tenni

Sajnálom hogy kevés volt az ahogy tudtalak szeretni

Ez van, mondanám, hogy sajnállak de nagy vagy tudsz dönteni.

Remélem aki rózsát vesz neked jobban jár veled

Szurkolok neki szurkolok neked szurkolok nektek

Hehe.. azt hittem a mi az mindig is te és én

Felemás lett ez a kis szócska egyedül lettem a legvégén.