Gyors (futó) gondolatok
SzemélyesSzeretném hinni hogy
Szeretném azt hinni hogy esténként te is sírsz
Hogy nem vagy mindig olyan vidám
Hogy néha neked is eszedbe jut a múlt a bánat a takaród
Tudom nem számít, de nekem eszembe jutsz sokszor ám.
Nehéz, van hogy csak lefagy arcomról a mosoly megállok
Fekete mágnes viharban bő kapucnimba kapaszkodok
Mert félek magával szippant mielőtt elmentél romok
A szavak amiknek illatuk van a helyek ott hagyott porok.
Szeretném hinni hogy nem csak egy buta döntés voltam
Mit egyik válladról dobsz át könnyedén felvonva a másikra
Két kezemmel fejem közrefogva tanulok, roppantom zokogok, át adom
Mit kezdjek egy fél szívvel aminek másik fele volt a szemed ára?
Szeretném elhinni hogy néha te is sírsz, csinálhatnánk közösen
Mert tudod, nekem nagyon sokszor hiányzol, mert tudod
Nem kell tudnod izgalmasabb a hajnal ahogy hasad nélkülem
Megszokom, megszokod, megszokod megszokod.
Istenem
Istenem mennyit hazudtunk
Miért esett akkor ilyen jól minden
Istenem bocsáss meg
Nem tudok többé hinni ez a 'szerelem'
Nem tudom többé szeretni ezt a 'szerelem'
Istenem kérlek engedd felednem engednem
Hogy kevésbé legyen szoros megszilárdult kezem
Visszahoznám azt a valakit akit szerettem
De tudod a változás jó kell, a hűség divatcikk pfuj eh-he-he
Istenem honnan tudja mindenki milyen vagyok
Hiszen ennél tömegebb elv nincsis maradok-szaladok
Hiszen pfuj eh-he-he Istenem Istenem Istenem
Értem ahogy az érzelem mint a kételem száll el mellőlem
Istenem még egyszer kimondom neved elsüllyedek
Régen kár értem hogy hiszen hittem több évben
Van más van jobb van nincs van dehogy
Én nem túllépek rajtad, én szaladok.
(Csizmáim higanyba öntött vas bakancsok)
zizzenő vasbeton avarok
maradok dehogy maradok akarok dehogy akarok.
Cicero vállán zogokva
Gyűrűm fekete mint a szén
Azt hiszem még neked vettem
Úgy emlékszem akkor még fénylett mint én
Soha nem tudtam átadni ihhh hehe nem
Nem akarom többet hallani, hogy szeretlek
Hazugságban ringatni magad kattogva
És egymásra kötözve az elmúlt emlékek
Szorítása között levegőért kapkodva.
Mély sikolyba hagyja el megviselt lelkem
Része mi még belőled fakad, érted létezik
Szabad óember láncait szaggatott veszedelem
Emelt fővel de megvetve gőgösen érkezik.
Nevetségbe fulladt az az irdatlan szerelem
Amiért mindent eldobott a naív létezés
Mégis csak beszürkül az a csalfa smaragd szem
De nem rajtam prraa nagyon nem de hogy hát és
Thank you thank you thats all
Boldoggá tettél
És csak egyszer öltél
Akkor kurvajóvolt most meg fall
Megint rólad álmodtam
Megint rólad álmodtam uhum aha jap
Fáj nyilván
Sírok nyilván
Pedig úgy tanultam nem szabad.
Bocsánatot kértél, szeretsz még bevallotad
Hibaztal perszeh,
Újra kezdhetnénk perszeh,
Vonakodtam de bizseregtem belül jap jap jap
Olyan voltál mint régen azt hittem megölsz
A tekintettel már rég
Suttogó szavakkal már rég
Elmúltal más lettél, féltelek, bántani fognak....
Egyetlen
Ezt még ....... ezt még
Foltokat hagy a nyakamon
Ez a fojtogató érzés
Tudom hogy nem hagyhatom
De megöl a belülről emésztés
Ezt még ....... ezt még
Bűnoztem azzal hogy szeretlek
"Egyetlen ember az életemben"
Bűnhődöm hogy elvesztelek
Merre kell menni h énis elveszhessek az éterben?
Ezt még ....... ezt még
Leírom, utanna ígérem elhallgatok
..Egyetlen voltál akit valaha így szerettem..
Nem fogok sírni. Előtted csak szipogok.
Hallgatok.