Gyors (futó) gondolatok

Éjszaka, már kong a nagy ingaóra
Álmodom a valóságot
Várok a kakasszóra.

Álmodom ahogy a fűtés duruzsol
Képzelem ahogy az eső pereg az üvegen
Nem hiszem hogy most a te hangod szól
Nem lehet valóság az hogy vagy nekem.

Mintha a lámpások is rám hunyorognának
Ha nap köszöntene be most szobámba elhinném
Nincs lehetlen ez éjszakának.
Ellopom mosolyod,.. magammal vinném.

Talán csak magamra kéne hagynod

Minden pillantás üzenet, mit képtelen vagyok

Megfejteni, de talán szebb is így az egész

Hogy csak fonjuk a szálakat, de sohase lesz kész.

Mikor szükségem lenne valakire

Rád nézek, majd nem számítok senkire

Mégértem hogy nem szabad

És tényleg nincs bennem harag

Néha, hiány... de levegőbe sutogott szavakkal

Próbálsz értelmet adni, könnyeimet szárítani izzással

Mit szíved képes adni

Akkor is ha tilos lenne szeretni .

Párás ablakon járnak ujjaid... üzensz

De hátra nézni már nem mersz.

Üres mellettem a hely, de te inkább állsz

Rád várok, de te mire vársz? 

Fekete füsttel lassan elégek

Szomorú már a tekintet mit rád vetek.

De talán jó is ez így,

Írjuk kettőnk regényét, és sose lesz befejezés.

Repül és csak szál szívem utolsó levele
Hajtja, viszi erősen szenvedésem szele.
Könnyek borították el az arcom utána
Utolért a búcsú keserű, sötét árnya.

A szívem gyors ritmusától semmit nem hallok
A zokogásom hangosabb mint a harangok.
Az érzelmeim általában jönnek-mennek
De a fájdalmasak sokáig zengedeznek.

Ezért most neked írom búcsúként ezt a dalt,
Hogy tud szeretlek, ha ott fent találkozunk majd.
És ígérem, hogy ott soha többé nem kérdem
Míg itt voltál mennyire is szerettél engem.

Soha nem szerettelek;

Gyűlöltem magam,

Gyűlöltelek amiért ezt tetted.

Mindig imádkoztam, hogy ne hagyjam.

De minden gyűlöletemben volt egy izzó szikra

Minden viharos időben rád gondoltam.

Harcoltam önmagammal; Miattad jutottam a pokolra.

Elátkozott már a lelkem, szívem agyam.

Majd lemenekültem az ürességbe

Nem voltál ott nem fájt semmi

Leültem magammal szembe 

És az arcomba röhögtem

Eltűntem a ködben szeretni.

                            szeretni mást csak ne téged

                            szeretni valakit aki te vagy de mégsem.

Körbe nézek itt is ott is.

Körülöttem mindenki más körül

Mellettem, mögöttem, felettem is

Minden ember valakinek örül

Jobbra-balra előttem is.

Kesernyés hányás szagú önemésztés

Nincstelen rongyosként állok a rózsák között.

Fáradt olaj lebeg a víz felett 

Leereszkedni a boldogsághoz nem tudok

                                                 nem merek.

Még a hímzések a takarón is 

Egymásra találnak, fonódnak.

Szép, kedves, csúnya is

Csak a népszerű emberek azok kik egyedül maradnak.

Csupa barát,

Mint a langyos víz

Forróbbra vágyok, mi éget, fáj.

Ember higyj és bízva bízz.

Hinni sosem elég.