Gyors (futó) gondolatok

Beszéltél..sokat, én csak néztelek

Talán nem is köszöntem el 

Fagyos voltam nem nagyon nyíltam meg

Pedig egy picikét tetszel 

Az álmomban ott voltál énvelem

És ez engem már ébren tart 

Pupillám tágul, ma kékebb a szemem

Csak dobalom a szavakat. 

Zavaros vagyok, tuti ez kell neked? 

Nem tudom mi az én utam 

És most ne nevess ki kérlek,

De nem bolyonghatunk ketten céltalan . 

Értem, hogy csak egy ölelésre vágysz 

S néha csak úgy hozzám bújnál

De lehet feleslegesen vársz 

Pedig tetszik ahogy nézel ám,

Pedig tetszik ahogy nézel rám.

Párás ablaküveg gyengéden

Szűri át a reggeli napfényt

Szívemből kifacsarva ömlik

Könnyem, sutogni merem csak; mért?

De a kocsi nem áll meg csak robog 

Távolodunk, lassan megfulladok.

Fáj ha mosolyogsz, de mostanában 

Már úgyis minden csak fájni szokott.

Éjszaka, már kong a nagy ingaóra
Álmodom a valóságot
Várok a kakasszóra.

Álmodom ahogy a fűtés duruzsol
Képzelem ahogy az eső pereg az üvegen
Nem hiszem hogy most a te hangod szól
Nem lehet valóság az hogy vagy nekem.

Mintha a lámpások is rám hunyorognának
Ha nap köszöntene be most szobámba elhinném
Nincs lehetlen ez éjszakának.
Ellopom mosolyod,.. magammal vinném.

Ezen az éjszakán úgy alszok el hogy egyedül vagyok

Hiányoznak a boldog percek, a régi magam, nagyon.

Engedem hogy elhagyjon kinek, minek menni kell, könnyem

Lassan cseppé formálódik, majd kicsordul, én csak hagyom.

Őszinte versek, összetépve fekszenek asztalomon

Kiszerettem a valóból, dolgozom a végső dalon.

És itt vagyok, most a sötét szobában, magányban, csak én

Szerelem, család, barátok, és boldogság nélkül csak én.

Istenem de egyedül lettem ezen a föld kerekén...

Milyen erősen zuhog

Nézd, kitartóbb mint én

A busz ablakán egyre csak kopog

Látod, feladtam elsőre, már az elején.

Hányszor mondtam, hogy érzek?

Egyetlenegyszer, te csak nevettél

Mosolyod, kacajod nemnek vettelek

Pedig talán még viszont is szerettél.

Kék ledfény, ideget tépve villog

Ütemre pihegő keblek...

Bágyító rázkódás a buszon

A sorok között hiába kereslek.

És a versben, már ott is elveszel

Helyeden már nincs más, csak önsajnálat

Neved a papíron már csak egy elázott folt

Könnyem mosta el, már csak ez jelzi,

                                                    hogy valaha ott volt.