Gyors (futó) gondolatok

Aznap este mások voltunk 

Én a gyenge, te csak olyan te.

És én kiabáltam,

Hisz épp, hogy szabadultunk.

Én a szembe, a sorban pedig te. 

Beálltam melléd, szorosan a kezedhez.

És egy pillanatra hittem. 

Hittem a kimondott szó erejében,

Két lélegzés közti ígéretben,

Melleid mögött a megriadt szívben.

Hittem a hit nélküli életben. 

És fogtam szorosan kezedet... remegett. 

Majd minden fekete lett,

Rózsaszín bocskor emelkedett

Kezed megállt már nem rezegett 

Lendült a láb  s én csak szálltam fejek felett. 

Odébb rúgott konzervdoboz.

Forogtam, két pofára por pofozott. 

Azóta meggyalázott álmok felett uralkodok,

És a szemétdomb felé kacsingatok. 

Én lent maradtam, már más fogja fent kiskezed. 

És megtanultam cipőben lépni métereket, 

Megtanultam az üres konzervek mit is érnek.

Azóta ha szennyes mocskos részhez érek

Rózsaszín bakancsom leporolom, s kecsesen tovább lépek.

Figyelembe sem veszi a szám már a tiédet

észre sem vettem, hogy tovább mentem nélküled.

Ez az elfeledés megöli bennem, ez az eltemetés.

Élve a szélbe szórjatok, mert ez már a megszületés 

Valahol elhagytam a szívemből egy darabot 

Háromszögként a körbe csak forog a forog.

Körbevettek lelépnék de nem engednek 

Kísértenek kinevetnek,  követnek a szemeitek. 

Eltűnnek a képzetek a rémhitek  a lényegek,

Kihalnak a halhatatlan emberek, a szerelmek,

Megmarad az Isten, becsapnak az istenek.

Nem hiszitek? Nem kell, én sem hittem a 'meséket'. 

Felébresztem a szunnyadó lidérceket 

Közéjük költözöm szabaddá válok, félig az is leszek.

És ha erre járnak  a kisgyermekek 

Én előbújok és csak ijesztgetek.

Olvasatlan levelekkel tele a temető

És a sok színtelen virág .. rémeket suttognak.

Oldalamhoz kapok, elnyel egy sir egy üreslő.

Betartatlan ígéretek, hazugságok .. lapátolnak.

Behunyom a szemem a kéket, amelyik sokat sírt

Hallgatom a rémeket , amit a síri szél mesél....

Még mozgok nézzétek!! Kaparjatok, kaparjatok ki!

Kísértetek a föld alatt, egyedül vagyok ki él.

Tágas, de nyirkos ide lent, sírnak felettem.

'Jó ember volt, nézd mennyien eljöttek.'

Felülök magammal szemben és köpök,

majd röhögök. Nézd! Ugye milyen hamar elmennek?

Szűkülni kezd a sírom, megjelenik anyám,

Csendes csókot lehel arcomra, nem szól csak hallgat.

Sápadt és nagyon merev ráncok az arcán

Vár egy ölelést egy szót, bármit... a csendben megfullad.

Férfias vállveregetés, apám büszke rám,

Bár ne lenne az, hogy bízik még mindig bennem?

Más vagyok apu, más lettem, ne akarj ismerni!

Nevet. 'Fiam, te sose voltál rendben.'

Egyre kisebb koporsóm, már alig férek el,

Öcsi még pont ide fér, bújik mellém

Mesél a napjairól, a suliról, ki bántotta reggel

Fáraszt, ideges leszek, elzavarom .. sír, látom a szemén.

Ahhh! Fuldokolok, fojtogat a szerelem.

Neeh! Ő volt az első, őt még tényleg szerettem.

Megreccsen fekhelyem, már nem férek el benne

Azt hiszem, eljöttek, eljöttek értem.

Félek tőled köd, hideg

Félek belenézni, a szemed

Ki van húzva lágy feketén

Élek ám élek én.

Eltörött a parfümös üveged

Illatosítja a mocskos gyepet

Kutya nyalja újra, és újra sebed

Visszatérek ám, visszatérek.

Szeretem a sárgát a vöröset

Szavaidban a hazug ígéretet

A csendet, az igazat a jót nélküled

Újra és újra beléd szeretek

Foglalom azt a három széket

Beleképzelek bort, dohányt, pár kisze-kusza

                                                                          emléket.

Én menekülök csak tényleg

Lépek még még lépek esküszöm, hogy próbálok.

                                                                          túllépek.

Pattanásig feszülő idegek

Ne fogd le. Üss! Üss! Ne fogd le a remegő

                                                                          két kezed!

Szerelmes voltál, ahogy néztelek

Bébe, ez az égő már ezeréve, ezeréve 

                                                                          kiégett.