Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Félhomályban
Mersinho• 2020. január 23. 16:54 • olvasva: 230
Itt élem le az életem
Csendben, halkan félhomályban
Nem vágyok dicsőségre
Csak csendes nyugalomra karodban.
Csak érted élek, érted teszek
Verset is csak érted írok
Egyszer majd mikor talán tied leszek
Abbahagyom, és többet nem sírok
Mersinho2020. január 31. 13:51
@Törölt tag: Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.... Én is remélem
Törölt tag2020. január 30. 23:05
Törölt hozzászólás.
Mersinho2020. január 24. 13:46
@skary: Majd hiányolni fogsz :D :D
skary2020. január 24. 12:44
néríjjááámarííjjjaaa :)
Mersinho2020. január 24. 12:27
@Perzsi.: Köszönöm.....úgy lesz :)
Perzsi.2020. január 24. 09:52
"Egyszer majd mikor talán tied leszek
Abbahagyom, és többet nem sírok"
Akkor se hagyd abba az írást, akkor jön a boldog versek időszaka. A sírást viszont tényleg mellőzheted majd. Gratulálok, elsősorban azért, hogy ennyire megmutatod magadat a verseiden keresztül.
Erzsi
Mersinho2020. január 23. 20:54
@Mikijozsa: Köszönöm, talán tényleg az....
Mersinho2020. január 23. 20:53
@kicsisara: Nem.....Köszönöm .........Mert tényleg így lett volna az eredeti, csak a gépeléskor lemaradt :)
Mikijozsa2020. január 23. 19:16
szép kesergő vallomás
kicsisara2020. január 23. 18:48
@Mersinho: jaj ne kérj elnézést! És inkább én kérek bocsánatot a miért szóltam.. nem szokásom.. :(
Mersinho2020. január 23. 18:27
@kicsisara: Bocsánat szerkesztettem :)
kicsisara2020. január 23. 17:40
Miért érzem úgy, hogy ez nincs igazán befejezve? a befejező sor miatt érzem így..