Egy slukkra

Üvöltos éjszakák némán megfulladnak,
Levegőért kapkodsz a saját könnyed
az örvény amiből kifelé nem táncolhatsz.
Már alig hallod a saját szívedet.

Némán szilárdan folyó éjszakák,
Lefekvés előtt bámulod
Az üresben kattogó órát,
Hogy meddig fog tartani mai rémálmod.

És keresed őt a nőt a gyilkost.
Hiányzik a párnárol, belebeszéled
a ciprust a karamellt az illatot.
Ájulás amilyen szaporán belélegzed

Egy slukkra az egészet.

Kivégzett téged is tesih az a kurva nagy szeretet.
Egy slukkra.
elszívott az élet.