Cicero vállán zogokva

Gyűrűm fekete mint a szén

Azt hiszem még neked vettem

Úgy emlékszem akkor még fénylett mint én

Soha nem tudtam átadni ihhh hehe nem

 

Nem akarom többet hallani, hogy szeretlek

Hazugságban ringatni magad kattogva

És egymásra kötözve az elmúlt emlékek

Szorítása között levegőért kapkodva.

 

Mély sikolyba hagyja el megviselt lelkem

Része mi még belőled fakad, érted létezik

Szabad óember láncait szaggatott veszedelem 

Emelt fővel de megvetve gőgösen érkezik.

 

Nevetségbe fulladt az az irdatlan szerelem

Amiért mindent eldobott a naív létezés

Mégis csak beszürkül az a csalfa smaragd szem

De nem rajtam prraa nagyon nem de hogy hát és

 

Thank you thank you thats all

Boldoggá tettél

És csak egyszer öltél 

Akkor kurvajóvolt most meg fall