sosjudit blogja

Haza
sosjudit•  2017. szeptember 7. 23:42

Ó Hazám

 

"Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga?"

Nem rohanok, figyelem a létembert,

Honnét jönnek elő a csiszolt elméjű kertek?-

Ember vagyok, érzelmeket sorban leírok,

Szívből szólok, lelkem részét papíron olvasod.

Soraim változhatnak hisz: én is vérből vagyok!

Reménytelenség iszapjából indult el szolgasorsom.

Gyilkoltak sokat, elmentek messzire, de én Délvidéken

,Magnak,, megmaradtam szülőföldem ölében!

A magyarságnak szerető szolgálója és rabja,

Iránytű amely pályán forog, s hívja vissza a sírókat!

Minden dallam felszáll a magas hegyekig,

Árulásért betűim tiltakoznak fel az egekig!

Írójuk saját pályáján áll, vár...majd beveti a szóközt,

Testvéreiért harcol a világban, hogy Te öntözd!

Önmagának nem harácsol földi javakat,

Szegény sorsúakat nincstelenségéből is segíti!

Nem tesz rosszat, de gyűlöli a Hazaárulókat!

Harcol egymagában, könnyeivel hadakozik naponta.

S a szóköz is milyen nagyra nő, a hontalanság hiányban, két

szó között három világ,... szétszakad itt a lét!

Belém rúgnak a csúfok jó nagyot, univerzumok tűnnek el.

Kifosztanak, elrabolták betűimet s némán mindezt eltűrtem!

Így a pontok helyett, sorakoznak a görbe kérdőjelek.

Igaz válaszra várakozó reménytelen mondat részek!

Ha te elmész nem marad semmi:Tudd mi itt még építhetnénk most!

Nőnek a sebek belül! Ó Hazám nélküled egyáltalán költő vagyok?


Szebenyi Judit @ 2017-09-07

Minden jog fenntartva

Az idézet József Attila Ars poetica című versének első két sora

4 hozzászólás
sosjudit•  2014. július 26. 17:21

Üzenet haza

 

Fehér Turul madár szél sebesen,

vidd el szülőföldemre levelemet.

Szél hátán meg nem állva, nem pihenve,
tárva szívemben él Magyarország szép Hazám.
Magyar vagyok, lelkem feltárom.

Kit érdekel olvassa el, kit nem dobja el,
tudom sokakat nem érdekel...
Mit akar egy porszem emberke,
üzenem azoknak kik nem az embert nézik,
fajt, nemet, vallást:; elveszünk, elfogyunk,
nem engedhetem szótlanul, Nem, nem soha!!!

Mert magyarnak születtem,szép délvidéken,
büszkén vállalom, semmi titkom nincsen.
Őrizzük néhányan... sajnos igaz kevesen,
vagyunk kik őszintén hittel teszünk népünkért,
sok a gyáva, hazug, s mi több hazug nagy szavak,
könnyek áztatta soraim gyere madár vidd el...
Szeretlek! Érted élek, hozzátok tartozom.
Hiszek az egy Istenben!
Hiszek egy Hazában!
Hiszek egy Isteni örök igazságban!
Hiszek egy Nemzetben!
Hiszek Magyarország feltámadásában!!!

Múló korra visszanézve,
szenvedők, elesettek,
árvák, menekültek,
ki elment, ki maradt,
legtöbbe már nem élnek.
Átok fogott egykoron,
nem tűrhető rabság tovább,
sorsunk évezredes, könnyes...
Verejtékes, küzdelmes,
mélyre kell ásni a múltba vissza,
helyére tenni míg nem késő,
tudd Igaz Magyar hol helyed,
hova mindig visszatérhetsz,
Otthonod hol születtél.
szépséges egyetlen szülőfölded.!!!

Ne fojtsd magadba lelkedben,
élő fájó énekedet, kiálts, szólalj meg,
nem lehetsz gyáva, nem futamodhatsz,
megyek veled, kézen fogva.
Ajkad zengje egy ütemben 
híven, tisztelettel énekeld az ősi dalt!!!
Hiszek az egy Istenben!
Hiszek egy Hazában!
Hiszek egy Isteni örök igazságban!
Hiszek egy Nemzetben!
Hiszek Magyarország feltámadásában!!!

Szebenyi Judit @ 2014-07-26
Szerzői és minden jog fenntartva

Szólj hozzá!
sosjudit•  2013. június 19. 07:36

Haza Vers

 

Elfáradt Nemzet


Ó te Isten, ha létezel ott fenn a mennyekben,

hogy nem látod, hogy szenved nemzeted,

hogy engedheted meg, e könyörtelen kínt, 

fájdalmat s gyötrelmet,

ennek az ártatlan Nemzetnek,

kik bátorságukkal, hűségükkel életükkel védték hazájukat,

Ó te Isten miért teszed ezt pont velük,

azokkal kik mindig a haza mellett álltak, s állnak,

ezt te nem engedheted, hogy így legyen

s most is mint mindig elhagyod igaz néped,

s azokat véded talán kik ránk törnek Igazakra?

Ha te szereted e Nemzetet,

te ilyet nem teszel,

Hát nem látod sorsukat, mily kínokkal, s fájdalommal van tele,

pedig hittek, s talán még hisznek tebenned,

te ezt nem hagyhatod így,

gyámoltalanul védtelenül az igazakat, hisz

te arra tanítasz, megbocsátani mindig mindenkinek?

Hát nem, hát nem lehet a gyilkosoknak, hazaárulóknak bűnüket eltörölni SOHA.



Elfáradt a Nemzet jaj te Isten ott fenn,

te most légy igazságos az Igazakkal, de kegyetlen a gazokkal,

mutasd már mennyire szereted az Igazakat, 

mennyire karolod fel a gyámoltalanokat.

Nem látod napjaikat,

hát csukva van szemed,

s füledet befogtad talán te Isten ott fenn,

nem hallod, hozzád szólnak,

nem hallod hívásukat, s könyörgésüket

ha Te ott fenn vagy s létezel,

ezt tovább nem engeded.

Nem engedheted, hogy gyermekeink szenvedjenek,

nem engedheted jövőjüket s életüket,

a sátániak elvegyék tőlük.


Haj, te ha vagy, kérdem én,

miért nem cselekszel már,

meddig tűröd mindezt, meddig bünteted e Nemzetet?

Addig míg nem késő, addig cselekedj,

ha te nem teszed ezt,

ez az Igaz Nemzet elvesz,

s ezt Te nem engedheted meg.

Mutasd az utat, az igazaknak,

mit tegyenek.

a gyilkosokat töröld el e föld színéről mindörökre.

S elfáradt Igaz Népedet karold fel.


https://www.facebook.com/pages/Szebenyi-Judit-irásaim-verseim-videóim/231888406954945



Szebenyi Judit @ 2009-10-25 

Szerzői és miden jog fenntartva

Megosztható változtatás 

nélkül, mindennemű egyéb

felhasználása engedélyköteles

Szólj hozzá!
sosjudit•  2010. február 6. 19:36

Nem feledünk, emlékezünk

 

Imádkozom Hazámért, s mégis sötét az ég,

E kínokból már elég.

Meghalni mondják nehéz,

De élni ily kínok között, ez az élet gyötrelem.

Legyőzni a gonoszt, gyilkost,

Megküzdeni világ Teveled,

Az a nehéz.

Az élet, mostoha, kegyetlen,

Elad, elárul, megveret,

Bilincsbe veri kezed,

Kilövi a szemed, nem feledünk,

Erre emlékezünk.

Szenvedtünk már eleget,

Hogy szabadok legyünk,

S, hogy megmaradjon NEMZETÜNK.

Akármi lesz, mi nem feledünk,

Hanem emlékezünk.

Szívem, lelkem megszakad,

E Nemzetért.

Kiáltok Nektek Igazaknak,

Ébredjetek, mert e világ eltemet,

Félrevezetett emberek.

Ne feledjétek el a magyar golgotát,

S vele együtt Trianont SOHA.

Higgy, bízz, védd magad,

Igaz Magyar,

Mert másképp soha nem leszel szabad.

Álld meg helyed,

Országod, s Igaz néped mentsd meg.

 

Írta

 

Szebenyi  Judit 

1 hozzászólás
sosjudit•  2009. november 5. 20:38

Csend van

 

Élem életem minden napjait, s kérdőn várom a választ, miért kell így HAZA nélkül élni,

mikor nem kellünk itt sem,

nem kellünk  Anyaországunknak sem,

akkor hol kell élnem?

Már régóta várom a választ e kérdésre, de csak csend honol mindenhol,

Itt születtem Vajdaságban, mely ez is egykor Magyarországhoz tartozott,

s jöttek sötét alakok, kik vakságot, koromsötétséget hoztak magukkal,

fekete gyászruhát húztak ránk,

mert lett Trianon.

 

 

E csendet és terhet oly nehéz vinni vállunkon,

mert választ nem kaptunk sehol,

évek óta hordjuk magunkkal,

akármennyire súlyos e teher és fáj az igazságtalanság,

mi akkor is visszük e keresztet vállunkon,

mert hiszünk magunkban,

mert hiszünk HAZÁNK feltámadásában,

mert hisszük és tudjuk, hogy vannak még IGAZ  EMBEREK,

kik nem tagadnak meg soha egyetlen magyar embert sem, 

ezért talpon voltunk a legnehezebb időkben is,

ezért tartunk ki a végsőkig,

mert mindenkinek csak egy HAZÁJA lehet az életben,

és a legszebb HAZA neve MAGYARORSZÁG.

 

 

Sír a lelkem, remeg a kezem, mikor hallom a legszebb szót,

MAGYARORSZÁG,

s némán letörlöm szememből a könnycseppet,

s várom szebb jövőnket,

reménykedek, hogy egyszer még,

lesz NAGYMAGYARORSZÁG,

s mindörökre vesszen Trianon. 

 

 

Írta

 

Szebenyi Judit 

 

 

 

 

2 hozzászólás