gondolatok, élmények,érzések

Vajon mi végre született az ember,
Cipelni üres sorsát, egyedül mi
Értelme volna a létnek, vaj' tenger
Sötétje ad-e valamit, a semmi

Ágán lógva, próbáljon valamihez
Fogni, van-e még értelme ennek vagy
Annak, vagy csak tartozni valakihez,
Van foganatja?--valami nyomot hagy

A létben, és az éterben emléket
Vésve az égre, a Napba, mi ontja
A hőt, lelket melenget, mindenséget.

Az emlékeken kívül nincsen gondja,
De nem gondol a jövőre, mert minek,
Még a semmi is több átmenetileg.

pattog már a tűz a kiskályhában,
szeretet érzése árad a lakásban,
egymásnak dőlünk, támaszként ez életben,
mit adott az Úr, tovább vigyük rendben,
még ha idegen is, de csak az Úr tudja
mi végből van nekünk terhünk ez életben,

csak együtt tudjuk egymásnak könnyíteni,
hiszen egyedül mit sem ér ezt vinni,
barátok, család, kicsinyke dolgok,
ezektől lehet az ember mindig boldog,
vagy az égre nézve, vagy belül keresve,
pattog tüzünk, az Urat szentesítve.

Ne loholj, hisz nem hajt a tatár,

Régen jártak erre, nincsenek, habár

A modern világ nem ismer egyebet,

Csináld meg ma amit egy év alatt lehet.

@cintiakorpai: blogjának borítóképe inspirálta