gondolatok, élmények, érzések

az alvás NEM alku tárgya.

Leül a Hold a vállamra,

Onnan tekint szerteszét,

Foltos, púderes arca,

Mosolyog a világra.

Én meglepődöm, 

mert ne tudom mit akar,

karjaival államat átöleli, 

felhőkkel játszik fejem felett.

Minden bút és gondot 

elhesseget és eltakar,

Kis porszemmé alakított.

szén illata terjed a zimankós éjszakában, ez jelzi, hogy itt van a tél újra. melegséget áraszt, meg reménységet, hogy itt valami jó fog következni. karácsony, szilveszter, mindenkinek ünnepet jelképez. a szén illata.

Vajon mi végre született az ember,
Cipelni üres sorsát, egyedül mi
Értelme volna a létnek, vaj' tenger
Sötétje ad-e valamit, a semmi

Ágán lógva, próbáljon valamihez
Fogni, van-e még értelme ennek vagy
Annak, vagy csak tartozni valakihez,
Van foganatja?--valami nyomot hagy

A létben, és az éterben emléket
Vésve az égre, a Napba, mi ontja
A hőt, lelket melenget, mindenséget.

Az emlékeken kívül nincsen gondja,
De nem gondol a jövőre, mert minek,
Még a semmi is több átmenetileg.

Megállt az idő,

a csend álruhájába bújt,

Nem múlik perc,

Mit csak mi, emberek mérünk,

Homlokunkra Ő,

Békét fújt,

Hallszik már a serc',

Nincsen nekünk végünk.