goalking blogja

Lejtőn szaladok lefelé,
Nem vagyok én lengyel kém,
Az életkorom sem negyvennégy,
De elrepül előttem hetven légy,
Eme légiforgalmat elengedem én,
Ez a szöveg,most vicces,nem kemény,
Kérek egy kávét,nem szőkén,hanem feketén,
Ha megpróbálsz belémkötni,halál lesz az eredmény,
Hogy ezt a verset megírtam,az számotokra főnyeremény,
Haladjunk a szekerünk kerekével az élet peremén.

Az élet peremén haladok defektes szekeremmel,
Lelkem telve egyetlenegy esetleges szerelemmel,
Megszületett eme versem hajnalban: sem este,sem reggel,
Befejeztem em versem ezen egyedies elememmel.

Ez itt agyam aukciósháza,
A legjobb rímekre rá van licitálva,
Az összes rímpár kipipálva,
Ezen a versen látszik a hibák hiánya.
Az összes szójáték nektek idehányva.
Számomra ez a versek ideálja.

Unatkozom, jobb dolgom nincsen,
A költészet az összes kincsem,
Letépi a szél rabbilincsem,
S a boldogság érzése mi száll
Rabbilincsem üres helyére,
A versemnek itt van most vége.

Az ihlet engem most megfogott,
Titeket egy verssel megdobott
A költő,hisz úgy gondolta,nem lehet hiány
Az Irodalmi területen,nehogy ciánt
Nyeljen a közönség unalmában,
Ha nincsenek ők verssel ellátva.

Ha a közönség ciánt nyelt,
A költő hibája lesz,mert
Nem szolgálta ki kielégítő művészettel őket,
És miatta kellene hogy megtöltsék a temetőket.

A jó költő pedig nem szeretné ezt,
Mert nem lenne,ki olvassa a verset,
Amit ő a közönségének írt,
Tehát megkímélt néhány tömegsírt.

Írok valamit nektek,
Lesznek még majd itt versek,
De most én vagyok,ki nem érek rá,
Vár a tanulás,s egy Senoritá.

Itt van az őszi szünet,
Tanulok,nem pihenek,
Örülök,hogy itt lehetek,
S egy verset hoztam most nektek,

Mostan csak erre
A gyenge versre
Volt időm,semmire másra,
Sem evésre,sem ivásra

Döntsd azt el,te
Hogy igaz-e
Ez a versem,
Esetleg nem

Ennyi voltam mára,
Az álomvilágba
Most visszavonulok,
S tirátok gondolok

Az olvasóimra,
Ez az ihletszikra
Most úgy látszik,hogy fellobbant bennem,
Hoztam nektek verset,mert szeretem

A költészetet
S az értékelést
Meghallgatni.
Megyek.Pacsi.