goalking blogja

A Földön csak két igaz ember létezik,
Annyira igazak,mindkettő egyszerre lélegzik,
A Földanya is velük veszi a levegőt,
Ne tartsatok otthon szeretőt,
Előbb-utóbb hullánk befödi a temetőt,

A temetőt temetik,
A füzetbe vezetik
A költők a verssorokat.
A költő is szül:csak ő versszakokat.

Íródik a vers,telik a lap,
Íródik a vers,telik a nap,
Íródik a vers,ez itt alap,
Íródik a vers,költői kékszalag

Lesz az enyém ezért,
Ez engem,hogy ért?
Egy kicsikét furán,
Kemény vagyok,akár az urán.

S radioaktív is,mert kisugárzásom is van,
Készül a vers fejben,a költői agylombikban,
Senki nem bízhat a mostani átlagember-zombikban.

Íródik a vers,telik a lap,
Íródik a vers,telik a nap,
Íródik a vers,ez itt alap,
Íródik a vers,költői kékszalag.

Bal zsebemben lapul az igazolvány,
Lelkem bűnös rózsatengerét kigazolnám,

Ez itt a bűnös rózsák háborúja,
Verset írjak,vagy az asztalra ráboruljak,

És egy nagyot szundikáljak ma,
Lement az este teste,alszik a
Fa,a fű,és vele együtt a mindenség,
Kiveszett a világból az emberség,
Haldoklik,utolsókat rúgja a nemzedék,
Szintén kihalófélben az emberiség,
A pusztulásunk most történik,nem (pedig) rég,
A felszálló füsttel röpül néhány emlék,
Elkapni ezeket a kósza képeket nem lehet,
Egy újabb generáció,melyet a Föld maga alá temet,
Ennyi vagyunk csupán,semmi más,
Az agyamba megérkezik egy gondolat-beringás,
Nem autóval közlekedik,ő inkább bringás,
Lelkem az igazság bűnös színfoltjától tintás,
Ez a vers nem modern,nem is barokk,hanem vintage,
Szabad széllel szálló tisztás
Gondolatok űznek a tisztásra,
Falamon egy tiszt-ábra,
Kislányka,beugrok hozzád egy viszlátra,
Az udvarodban nő a kis pálma,
Tetejében ül a szép kis páva,
Feje alatt zöldes kispárna,
Ha papagáj lenne,a halálba kívánna,
Mint ahogy azt Lóri tette velem anno,
Hogyha csöndben volt a családi magnó,
De megnyugodott,ha adtam neki mangót,
Hogy ne kapja el a papagáj-kankót,
Keresek egy kampót,gondolataim
Ráakasztom,míg emlékfonalaim
A helyükre visszatekerednek,
Bennem felülkerekednek,
A pozitív eszmék fejemben verekednek,s veszekednek,
De ha így folytatják od'adom őket a verebeknek.

Eme versem a vad igazság bűnös színfoltja,
Harsog a nép,ti,ti,tá,majd pedig egy szinkópa,
Baby,te vagy lelkemnek legüdébb színkódja,
Ezen világban nem lesz többé már színpompa,
Mellettem robban egy megkergült szív-bomba,
Mi a teljes Földet csokoládévá olvasztotta,
E szavakat józan agyam kotyvasztotta
Ma,lement a Nap;itt az éjszaka,
Felhallatszik a sistergő szél szép sóhaja,
Elkezdődött egy vad,véres kémhajsza,
Remélem,eme versem számodra,olvasó jópofa,
Mert ha nem,beléd lesz állítva egy kék balta,
Meg egy kés lapja,nem írom ezt egy-két napja,
Kérem ne kapjunk,költők egymással hajba,
És az embereket se lökjük bele semmilyen olajba,
Menjünk el bányászni inkább,szükség van kobaltra,
Hogy legyen megfelelő bukósisak minden kobakra.