A tudatlanság örökös mozgása

A világ csendes szemlélése: az énről való leválás. A megfoghatatlan belső világod úgy különbözik a semmitől, mint a zsebes ruha a halott lélektől.

Nappal a tűző napon átkozódsz: Milyen kicsi vagyok! Nem hallod: minden cselekedeted az örökkévalóságot várja legbelső atomjaidban.

Az egyik testtől a másikig kisebb a távolság, mint két atom között.

Az állat végesnek érzi az időt, de magát olyan szabadnak, mint egy olyan hatalmas réten, amelynek magassága és mélysége nagyobb, mint millió fényév.

Senki, aki nem tud kiszabadulni a mikroszkopikus valóság magasságaiból, nem tudja magát hatalmas fallal körülvenni, képtelen a társadalmi koncentrációra, és a falak hiánya ellenére kívül reked.