A délibáb

anemone•  2024. december 23. 15:27  •  olvasva: 34

Egy hópehely, egy szivacs, egy kőtábla, egy öreg kutya, egy kalap, mind rád néz: egyik sem volt soha, örök, végtelen, közös, elcsépelt, a részem. De ami közös bennük,  csak az az övék, az elmúlás, a pusztulás, a határtalanság, a nem-egy, az elkülönültség. A nem-lét sokféle formája.

Mindig ugyanaz a meg nem születő és el nem múló formátlanság: a halál. Mindig itt és most, a körforgás örök lelke: a nem-lét.

Minden, csak az ember nem találja a megnevezhetetlent a megváltoztathatatlanban: a jelentéktelenséget.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jank2024. december 23. 16:41

👍👏👌

Animanongrata_2024. december 23. 15:53

Csupán az embenek kell élnie a tudattal, h vége lesz, nem kis terhünk van a jelentéktelenségben, minden azzá is válik, ha elég messze megyünk időbdn vagy térben, amúgy a gondolat mégis átíveli ezt is, érdekes volt elfilóztam rajta..