Nagy Géza-Szabolcs blogja
Őszi színek
Őszi színek
Most minden vörös, sárga és kék,
Fehér, barna és aranyszínű.
Árnyakra bontják a hangulatok,
Szívemben a ködös reggeli fényt.
Most minden magány és elmúlás,
És csak emlékek már a régi hajnalok.
Haloványabb fényekben játszik az est,
Párásabbak reggel az ablakok...
Most minden te vagy és én,
És színkockákkal játszanak a fák,
Vágyak és hangok tűnnek el,
Egy elfelejtett horizont szegletén....
Ez volt hát a század
Ez volt hát a század
Ez volt hát a század,
s ami még megmaradt.
Öleld át lelkedben a fákat,
s a meggyílkolt szavakat.
Ez volt hát az öröm,
Ez volt hát a könny,
Ez volt hát a szenvedés,
s ami még talán jön....
Ez volt hát egy ország,
s ami még megmaradt.
Ez volt hát a szabadság,
s amit még mindig nem szabad.
Ez volt hát a harc
a tűző nap alatt,
Ez volt hát a szenvedés,
s még nekünk is maradt....
2002, Kolozsvár
Eső
Eső
csendben csobbanó
csillanó csillogó
cseppek csorognak
csurranva cseppenve
megered csábítón
csiholva tüzeket
lelkemben megremeg
egy végső gondolat
merre vagy?
Levelet írok neked
Levelet írok neked
könnycseppnyi mondatok
peregnek tollamból
aztán elsírják magukat
a szavak
mint riadt kisfiúk...
Gyönyörűm, ha az éj leszállt
Gyönyörűm, ha az éj leszállt
Gyönyörűm, ha az éj leszáll,
mint álmos tollú, bús
őszöktől megfáradt sápadt arcú madár...
találkára hívom bogár-szemed,
perceket kérek a zsarnok időtől, habár
az elmúlás húz a mélybe temet...
lila virágszirom-hajadra festve
egy álmos-csókos délután,
mikor az árnyék görcsösen fáj,
ha csókot lehellek gyönge kezedre
nehéz testű fák alatt
elfelejtett falevelekre fektetve arcodat
s lassan már az sem zavar,
ha csillagok vigyáznak ránk
s nedves az avar....
gyönyörűm, ha az éj leszállt
illatos gyönyör-szárnyakon
leheletnyi léptek hamvát
beborítják szürke, fáklyás magányú
éjszakák....
gyönyörűm, ha az éj leszállt
lustán botladozó szócsatákon át
gépbe kattogtatom hajadnak illatát,
szemednek szusszanásnyi máglya-csillagát
ha az éj leszállt.....