Gyönyörűm, ha az éj leszállt

Gyönyörűm, ha az éj leszállt

 

Gyönyörűm, ha az éj leszáll,

 mint álmos tollú, bús

őszöktől megfáradt sápadt arcú madár...

találkára hívom bogár-szemed,

perceket kérek a zsarnok időtől, habár

az elmúlás húz a mélybe temet...

lila virágszirom-hajadra festve

egy álmos-csókos délután,

mikor az árnyék görcsösen fáj,

ha csókot lehellek gyönge kezedre

nehéz testű fák alatt

elfelejtett falevelekre fektetve arcodat

s lassan már az sem zavar,

ha csillagok vigyáznak ránk

s nedves az avar....

gyönyörűm, ha az éj leszállt

illatos gyönyör-szárnyakon

leheletnyi léptek hamvát

beborítják szürke, fáklyás magányú

éjszakák....

gyönyörűm, ha az éj leszállt

lustán botladozó szócsatákon át

gépbe kattogtatom hajadnak illatát,

szemednek szusszanásnyi máglya-csillagát

ha az éj leszállt.....