Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
TŰNŐDÉS
geza1947 2017. december 5. 09:30
(Gondolatfoszlányok..)
Nézem az arcot a deres régi-újat,
a valaha ifjút, az őszen is bohót,
a siralmas, torz mosolyra ferdült szájat,
a bölcset, a mindig szerelmet álmodót..
Hová tűntek a daliás ifjú évek,
a titkon babonázott szerelmi fészkek..?
a könnyeim is már régen elapadtak,
torz árnyéka lettem régi önmagamnak..
Szívemben nem bimbózik rejtelmes tavasz,
elhagytak a százszorszépek és hetérák,
nem pompázik sem az erő, sem a tűz már,
beszűkültek immár a tűzpiros vénák..
De mégis fuss, rohanj..! súgja titkos énem,
hámodat vesd le, pengesd szilaj húrodat,
az idő nem ítélt tétlen némaságra,
harsogjon ajkadon a szerelmi szózat..!
Sárospatak 2017 november.
Rozella2017. december 5. 19:33
Amíg titkos éned ilyen hevületű verset ír, addig nem látszik az árnyék... Talán túl szigorú is vagy magadhoz! :) Nemcsak tűnődés ez, hanem biztatás, a belső hangok meghallása, mert szerencsére nem ítéltettek "tétlen némaságra" Jót írtál!
Törölt tag2017. december 5. 15:10
Törölt hozzászólás.
Pflugerfefi2017. december 5. 12:33
Kedves Géza!
Oly remek versben tekintettél vissza,
a múlt ifjonti hevületére,lenyűgöztél!
Gratulálok!