Explicit semmi

alapértelmezett létezésmódomból néha kirázza a tudatomat a vergődő eső. Természetes, hogy élek, és élni és haldokolni talán szebb, mint tényleg elaludni. Aludni. Olyan jó volt ma a félig-magányomban folydogálni a kora reggeli tűzszünetben. olyan abszurd kimondani, hogy "csend"; leírni elviselhetőbb. Én az életet is jobban le tudom írni, mint kimondani. Sokféle írásom van, és mindegyik egy teljesen másik gyermeké

egy 

aki vagyok.//múlt.//jövő.

/vendég/
úgy sajnálom, úgy sajnálom
drága gyermek
az ő akarata
megigazítjuk a ruhát a durva szövetet
a fázás felszalad az égbe
égett műanyagszag, teszünk a tűzre
kisüt a nap, nem találunk semmit
*
*
/tűz/
tiszta hálóing, tiszta ruha
*
*
/álom/
szemed zavart, a hangod nem a tied
a sötét fürdőszoba nem az enyém
pedig a mi mósógépünk és a mi tükrünkön a fehér
izé
nedves lett megint
a zsebem üres, de legalább van zsebem
felmész az emeleteságyra
vasból van a kezed és nem úgy fogsz
ahogy a szemed fog
tényleg ennyik vagyunk? egy letört üvegszilánk
valami istentelen nagy ablakból
amin kinézve egy ismeretlen jót látunk
vagy ismeretlen poklot
attól függ a fa-- melyik oldalán állsz
*
*
/obsedat/
ezt a nadrágot nem vettem fel régóta..
a hajnalnak vérzik a szája
megszállottan ugrik az éjszakába két-három csepp
csak még egy utolsót
csak hadd halljam a hangod
mert otthagytam magam neked
a lefolyt ablak mögött
azt se tudom mi a színem
és mi volt a zsebemben
*
*
/csak tudom, hogy nincs/