18?????????

gerdavirag•  2017. augusztus 11. 23:13

18???????


én
nem
soha
kinek ugyan mégis miért


mutánshangya mászik rajtam.
hangosan énekelnek a japán fiúk a közelben
a víz hidegen csobog
én pedig halk vagyok, és forró, mint a nap


nem értek az emberek nyelvén.
alaposan felszínes vagyok, és utálom,
hogy minden szavam rólam szól.
bocsánat. már megint.


utazom valahova. talán.
a zöld levelekkel, a csíkos kis halakkal együtt,
belefolyok az időbe, ami már nem is létezik,
csak az egyedülségem zaja pattog mindenhol  a levegőn,
és azt képzelem, hogy beszélek a szellemekkel.


egy, nyolc. hát igen.


szeretnék valamit tenni, mielőtt meghalok. ötvenkettő borzasztó sok,nekem nincs szükségem ennyire.

bárcsak valaki... á mindegy.

már a rímek és a szavak se mennek.


véresre mart csípés a combomon,
hegek mindenhol, beszakadt köröm,
és a hányás utáni borzasztó érzés.


ötvenkettő nagyon sok.
én pedig csak  é n  vagyok 


eltűnnék, de nem megy
utálom az egészet

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gerdavirag2017. augusztus 12. 22:38

koszonom

Pipacs982017. augusztus 12. 18:05

szép

Mikijozsa2017. augusztus 12. 15:41

jólvan

libera2017. augusztus 12. 15:39

igen

Pera762017. augusztus 12. 07:53

Az ötvennyolc 4o után már nem fog soknak tűnni. :)
Tetszik-vers vagy mi. :))

BakosErika2017. augusztus 12. 06:57

Átérezhető és jó...

dreaming582017. augusztus 12. 00:01

Hát ha valóságos, akkor együttérzek...
...és ha számít valamit, én már 58 - és ölelést küldök!

gerdavirag2017. augusztus 11. 23:18

Elég valóságos, de köszönöm

petruchio2017. augusztus 11. 23:15

szűrreál magas fokon...gratulálok