Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vers
gargyazsolt 2013. január 26. 16:03
Egy jégtáblán állok reszketeg,
bizonytalan. Folyton megcsúszik lábam
s térdre borulok minduntalan.
Noé bárkája ez; rajta mind a vadakkal.
De ha szárnyam nőne,- félelmem helyett
elszállnék a madarakkal.
S maradna minden állat, mit felednék
minden áron, s ott hagynám azt is
szívesen, mi gyerekkori álom.
Ott hagyhatnám majom kezem,
mivel fejemet vakarom csak, ha tenni kell,
s elszórhatnám halpénzemet, hogy
vágyaim uszonyát ne borítsa el.
Elhagynám végre csörgőmet is, mit vidáman
rázok, ha sziszeg a halál.
S messzire szaladnék egyszarvú fejemtől
min a kétkedő szerelem új szarvat talál.
Kicsikinga2013. január 26. 17:53
Micsoda kincseket rejt ez a blog!
gargyazsolt2013. január 26. 17:48
Nagyon szépen köszönöm Erika, és Jolán!!!
Molnar-Jolan2013. január 26. 16:41
Néztem mit emelnék ki, de végül az egészet mégse akartam...az utolsó két versszak katarzis!
gargyazsolt2013. január 26. 16:39
Nagyon szépen köszönöm Erika!!
BakosErika2013. január 26. 16:37
Jól írsz, nagyon jól!
Gratulálok!