galma1 blogja

galma1•  2013. április 13. 06:20

NEM...

 

 

 

Szeretetet koldulni

nem nekem való,

kényszerből-érdekből

ne szóljon a szó,

a hamis érzések

lelket szomorítók,

üresen koppannak,

nyugalmat nem adnak,

nincs bennük fény,

 megértés, hit,

alázat.

 

 

 


 

galma1•  2013. április 13. 06:11

EGY HANG...

 

 

 Csend szava a

szívnek hangja,

csak az hallja,

kinek, lelke húrja

csend dalára

„ráhangolva”

 

 

 

 

 

galma1•  2013. április 6. 10:25

KISZÁMOLÓ...

Egyedem-begyedem,
pávatánc,
hát, te sógor, mit csinálsz,
nem csinálok egybet,
elveszem a kenyered.

galma1•  2013. március 30. 08:05

TV...

                        Hallgatom a televíziót

teljesen hülyének néz

mi mást tehetnék

nem is nézek oda

ám a szomszéd lakásból

átszűrődik szava

kettős gyilkosság

megzsarolta

őrizetbe vették

elárulta

cipőkben disznóláb

turulban fél kar

utcai zavargások

csendes tüntetés

talpig becsületes

mi készen állunk

csődbe ment

újabb IMF hitel

                           tegyen egy kis borsot bele

majd jól keverje el

engem is felkavar

gyomrom emelkedik

halántékom lüktet

kétszer ugyanabba a folyóba

talán csak nem löknek....

galma1•  2013. március 25. 06:02

EGY BARÁT...

 

 A jó barát mindig kevés,

de te odaálltál mellém,

tanítottál másképp élni,

a valóságot megismerni.

 

Ha életem zátonyra ért,

megérttetted, ez nem a vég,

erőt adtál, akaratot,

és biztató gondolatot.

 

Ráébresztett minden szavad,

hogy az álmok mind becsapnak

a becsület is szólam marad,

ha úgy élni, nem lehet majd.

 

Megmutattad, hogy az élet

lehet szép, de mindig véges

milyen úton jár az ember,

ha a régin, már nem lehet.

 

Megláttattad, hogy a világ

nemcsak „fehér és fekete”

gyötrelmek tönkre tesznek,

öreget és kis gyermeket.

 

De az ember élni akar,

mámorban, vagy józanul

csak nincs aki megmutassa,

merre van az igaz út.

 

Az éjszaka leple alatt,

ha bandukolnak tétován,

elkerülik, nem is sejtik,

hogy segítő kézre vár.

 

Ha figyeltél megláthattad,

itt a lélek az, mi fájhat,

gyógyírt vajon hol találhat,

ha a pohár üres lesz majd.

 

Ez a világ nekem „sok-k” volt,

hol az ember csak bolyongott

és álmatlan éjszakákon

a szenvedést újra látom.

 

Rá kellett jönnöm arra,

 más embernek sorsa rosszabb,

ha segíteni nem is tudtam,

megértettem, hogy miért van.