Borka blogja

Virág voltam,

tündér voltam...

a szemedben

csak jó voltam.

Elhervadtam,

széllel szálltam,

szemeidben

könnyé váltam.

Hosszú út áll

már mögöttem,

tündér voltam,

könnyé lettem.

Könny a szívben,

nehéz bánat...

szívem sóhajt

csak utánad!

Úgy szőttem magam köré a reményt,

mint pókhálóját szövi a pók.

Sokáig tartott...

Szálaimon harmatcsepp gyöngyök

mosolyogtak a napba,

és szeretve gurultak össze

 a szél szavára.

Harmatcseppjeim ellopta a nap.

Hálóm szátszaggatta a szél.

És én... itt maradtam.

Egyedül.

2005.

Szálló mag vagyok csak,

átölel a szél.

Tudom honnan jöttem,

utam hova ér?

Maradnék sokáig,

ringat nyári fény,

de ha jön a köddel

komor őszi éj,

elindulok messze...

tovavisz a szél...