Gaffer szonettjei

Gaffer•  2020. július 4. 22:02

Búcsú

Benedek Tibor emlékére (adott rímekre)


Alig ismertem nála nagyobb magyart,

dobálta ő a gólokat bőséggel,

láttad barátom a pengés balos kart,

mivel csatázott minden ellenséggel;


Mint aki tűzből magának álmot tép,

úgy élte meg a negyvennyolc esztendőt,

és már nem felejti el neki e nép

tetteit, s a belőle nőtt jövendőt!


És kedves barátom, ha már felhozád

dicsőségre vezette e szép hazát,

edzőként is megannyi csúcs bércére.


Égi medencéjének lágy habjai

ringassák, a magyarok magzatjai

tanulják, ahogy értünk forrt a vére.


Budapest, 2020. július 3.


Gaffer•  2020. július 4. 10:27

Légyitt

(Adott szavakra: talpal, kandalló, hagyományos, fűszerekkel)


Vadul kolompol szívem itt belül ma,

hisz érkezik hozzám az én kedvesem,

serénykedésem a konyhába talpal

fel és alá, miközben tüsténkedem.


Készítek jércét finom fűszerekkel,

hagyományos is lesz és kicsit modern.

Egyiket megkopasztom, másikat nem,

majd meglátjuk, hogy előbb melyik fogy el.


A kandalló is ég, begyújtom, hátha

az én kedvesem attól jobban tüzel

és talán ma végre nem gyötri nátha.


Lehet, hogy eljutunk a csókhoz közel,

esetleg tovább mélyedünk a vágyba...

... de a többit én csak reggel mondom el.


Budapest, 2020. július 3.


Gaffer•  2020. július 2. 06:30

Gramofon

(Adott szavakra: padláson, vehemens, andalít, kócosan)


Padláson talált régi holmik között

kutatva leltem rá egy gramofonra

no meg még néhány fekete korongra

eldugva, elfeledve, kémény mögött.


Vehemens hévvel a szerzemény fölött,

azonnal leporoltam és goromba

tűjét ráhelyeztem a hangsorokra,

s felcsendült egy dal, fülembe költözött.


Egy dal, mely engem még most is andalít,

fülembe mászott, legott belém kötött,

felfedve előttem régi titkait.


Azóta reggel meg sem fésülködök,

még kócosan hallgatom újra, megint

a dalt, mely engem már végleg átdöfött.


Budapest, 2020. július 1.


Gaffer•  2020. június 29. 20:43

Szirénfogság (adott rímekre)

Amott a messzeségben megannyi csúcs

merengve hívogat, s hódítóra vár.

De engemet börtönöm magányba zár

idő előtt és ki tudja, hol a kulcs.


Mivel érdemeltem, hogy ily vadul sújts,

igézetért e csúf raboskodás jár?

Hazám, világom és nejem visszavár,

felesleges örömtüzeket ne gyújts.


Kemény szívű szirénem túl messze mész,

szerelmed nekem nem oly védelmező,

inkább durva és kegyetlenül merész.


Bizony megszököm, ha már aludni térsz,

utam mutatja majd a csillagmező

hazafelé, s egy álom lesz az egész.


Budapest, 2020. június 29.


Gaffer•  2020. június 25. 18:26

Rímálom (adott rímekre)

Megyek bizony ma én komám oda fel,

tudom, hogy versem miatt vagyok híva

és annak lesz igen magas a díja,

talán az örök parnasszust nyerém el.


Akár a koldus, aki kincsre ha lel,

belül a lelkem ég, míg arcom pírja

kívül a festéket is alig bírja,

megyek, hová oly sok költő seregel.


Ti ott fogtok imádni majd, mialatt

megkapom méltó jutalmamat, három

koszorút érdemlek - az idő haladt!


... felébredek, kezeimhez vers tapad,

ne hagyd, hogy a gőgöm fejembe szálljon,

mert jól teszi, ha bennem alulmarad.


Budapest, 2020. június 24.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom