Gaffer blogja

Gaffer•  2021. április 22. 10:51

Tóparton

Kócos hajam szemembe fújja lágyan

a játszi szél e fázós reggelen,

ölelget, ámde jó meleg kabátban

mosolygok rá csak én türelmesen.


Tavaszt hozott e szél, a parti fákra

verébsereg telepszik, s rebben el,

s a tó vizén, az oszló félhomályban,

a csirregésre hattyúpár felel.


A nádasok tövén kacsák locsognak,

kitárgyalják az új tavasznak ízét,

halászladiknak láncain motoznak

öreg kezek, mint annyiszor, ma ismét.


S e majd időtlen ősi partokon már

örökre itt maradnék, bár utam vár.


Gaffer•  2021. április 21. 04:31

Ma végre úgy...

Ma végre úgy sütött rám a Nap,

hozott a lelkembe vágyakat,

ajkamra perzselő csókod is

rányomta, engem ez boldogít.


Kitette új ruhám, felveszem,

karodba így futok, cserfesen,

becézem arcodat, simítom,

kezed meg ott kutat arcomon.


Veled fog át az éj engemet,

bolond, ki ily gyönyört nem szeret,

felettünk holdsugár, elpirul,

csillagban fürdik és elgurul.


Gaffer•  2021. április 20. 09:36

Telnek napjaink

Már gondolatban eltemettelek,

ki is tekertem mind a két kezed,

fogad között az én nevem sziszeg,

s alátemet lazán e förgeteg.


Mert nem jutott a fényből annyi csak,

mi reggelente álmodozni hagy,

de délutánra felzabál a vágy

és nem bírod ki nélkülem tovább.


Ám akkor ott fejünk felett a Nap,

velünk megint csak háborúba csap,

hisz meg se várjuk már az éjszakát,

szeretkezünk vadul, mohón tovább.


De pirkadatra csendesül megint

a harc közöttünk, s félve ránk tekint

a gyorsan oszló köd mögött a Nap

és új csatánk előtt aludni hagy.


Gaffer•  2021. április 19. 09:51

Lámpafénynél

Idézlek esti lámpafénynél,

sután simítom arcodat,

még összeraklak félhomályból,

aztán letörlöm mégis azt,

hiszen te nem jöhetsz a múltból

borús jelenbe most elém,

a rég elkárhozott világnak,

e vérben fürdő reggelén.


Hiszen te túlélsz minden átkot,

erős vagy és türelmesen

cirógatod meg üstökét majd,

ki ellenedre tört, igen,

erényed már a megbocsátás,

kezed gyógyítja szúrt sebem,

veled megyünk a másvilágra,

ha túl leszünk mi mindenen.


Hiszen te vagy nekünk a béke,

a szárnyad minket eltakar,

s mi fegyverünk eléd letéve,

fejünk emeljük égre majd,

és ott leszel velünk ezentúl,

közénk telepszel végre már,

és minden esti lámpafénynél

a lelkünk téged megtalál.


Gaffer•  2021. április 18. 09:56

A Hold dala

A fáradó nap elpihent

a láthatár mögött,

s a halkuló világra lágy,

varázsos est szökött,

az égre csillagot dobált

a langyos déli szél,

a sűrű erdő hallgatott,

a Hold regét mesélt.


Egy szőke lányról szólt a dal,

kinek szerelme félt

a válaszát kimondani,

s nem fogta meg kezét,

folyónak ment a bús leány,

a lelke Holdba szállt,

azóta hallod bánatát

az éji égen át.


Letűnt világról énekelt,

amelynek dallamát

az égen úszó fellegek

visszhangozták tovább,

feleltek még rá szomjasan

a szunnyadó mezők,

majd csendesen takarta be

az álmos háztetőt.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom