Gaffer blogja

Gaffer•  2021. május 2. 07:06

Rémálom

Ma végül úgy aludtam el,

hogy hunyt szememre álmot

konok lidércem hozta el,

megfojtott, meggyalázott,

tekintetével átölelt,

gazul pokolra küldött,

dobált akár az áradat,

sodorna el farönköt.


Kivájta mind a két szemem,

vakon lökött a hóra,

betömte sárral két fülem,

hogy mégse halljak róla,

agyam kivágta kéjesen,

hogy gondolat se érje,

feledjem el keresztneved,

akárha ezredévre.


De még éreztem illatod,

kezem becézte arcod,

lidércemmel vadul tovább

vívtam csak én a harcot,

s mint könnyű szellő kert alatt,

ébresztett égi hangod,

elfújta rémes álmomat,

söpörte szét a gondot.


Gaffer•  2021. május 1. 04:11

Hogyan tovább?

A várfokon még ott lobog, szelekben

táncol vakmerőn az ősi zászló,

amely mögött halálos ütközetben

fülekbe harsogott a harci kürtszó.


A kard, amely tatárokat legyőzve

mutatta merre van tovább az út,

törökkel küzdött és honába űzte,

e véritatta földre támadót.


Kiállta rút, kevély labanc világát,

a német gőggel bátran szembeszállt,

lerázta komcsik álnok-rőt igáját,

kitűzte már e földre zászlaját.


És most terajtad áll jövőd barátom,

hogy élsz tovább ez istenadta tájon?


Gaffer•  2021. április 30. 03:51

Morzsa

Maradt az asztalon még némi morzsa,

de estebédre már nem lesz mit enni,

kinek ma sem jutott csak kérges torzsa,

annak maró éhét nem oltja semmi.


Pipiskedik, mohón az úr felé néz,

bár asztalát aligha éri fel ma,

kezét kinyújtja kérlelőn felé még,

de onnan csak kemény szidalmazást kap.


Szeméből elszökött a csillogása

minden reménynek, korgó gyomra sajdul,

és éjjelente szenderegve álma

vad fogcsikorgatásra kelve jajdul.


A lelkiismeret hiába szólna,

maradt az asztalon még némi morzsa...


Gaffer•  2021. április 29. 10:37

Telelő

Hideg világa volt,

havat kavart a szél,

a lelkem átfagyott,

ilyen maradt a tél.


Ilyen maradt nekem,

fagyot hozott, ködölt,

ölelt e jégverem,

szobámba is betört.


Karodba bújtam én,

meleg valód ölelt,

felolvadt ott a jég,

hol érte lágy tüzed.


E dermesztő telet

így éltem meg veled,

maradtál meg nekem,

maradtam meg neked.


Gaffer•  2021. április 28. 09:32

Három gyászhuszár

Fakó az arcod, halványlik varázsa,

tekintetedből merre tűnt a fény,

a hangodnak meleg dorombolása

úgy hallgat, mint alant a szürke mély.


Csak fekszel itt az ágyadon fehéren,

halálos kór emészti testedet,

kezed tüzét a reszkető kezemben

még most is érzem, tőled eljövet.


Velőmbe mar konok-sivár hiányod,

az ég alatt vörösben áll a Nap,

pedig megálmodtál egy új világot,

amelyben élni lenne boldogabb.


Könnyű a tested, vállamon viszem már,

nincs más velünk csak három gyászhuszár.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom