Lepke

Gaffer•  2020. szeptember 15. 02:46  •  olvasva: 21

Rozsdás levél a földre hull,

mint ahogy én gyanútlanul

hullottam a tüzedbe,

boldog naivan és bután

repültem fényeid után,

akár egy szédült lepke.


Bevonzottál bűvölve és

vesztemre voltam túl merész,

elégtem karjaidban,

Kifordítottál engemet,

felemésztetted lelkemet,

kutattál álmaimban.


Aztán meguntál hirtelen

és véget ért a végtelen,

dobtál egy mozdulattal,

azóta állok tétován,

várok szívednek pitvarán,

bár semmi nem marasztal.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Gaffer2020. szeptember 15. 09:17

@Perzsi.: @negyvenkilenc: Köszönöm olvasásotokat és szívmelengető soraitokat!

Perzsi.2020. szeptember 15. 08:52

Nekem is a 2.versszak tetszik a kegjobban, külön is megállná a helyét.

negyvenkilenc2020. szeptember 15. 04:46

Remek dal! Érzékletes leirás, kúlönösen a második versszak. Már szinte várom a holnap reggelt, annyira jókat írsz!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom