Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A sziklákon
Gaffer• 2021. február 23. 09:29 • olvasva: 34
A hófehér hegyoldalon
egy párduc lesben áll épp,
nem sejti még a préda, hogy
csupán pár pillanat még,
mi életéből hátra van,
aztán egy villanás csak,
s hátára máris mancs tapad,
amint a párduc rácsap.
A hófehér hegyoldalon
a lét kegyetlen játék,
nincs egy szemernyi irgalom
és nincsen ott ajándék,
hibázni egyszer sem lehet,
mert véget ér az élet,
a sziklák ott fent élesek
és rendkívül kemények.
Gaffer2021. február 25. 11:42
@chillly24: Köszönöm, Csilla!
chillly242021. február 25. 00:25
Mint az élőlények is odafent! Szép!
Gaffer2021. február 23. 16:37
@Mikijozsa: @S.MikoAgnes: Köszönöm olvasásotok!
Gaffer2021. február 23. 16:36
@Rozella: Igen, az ott fent...
S.MikoAgnes2021. február 23. 16:07
Nagyon jól megírt vers!
Gratulálok!
Mikijozsa2021. február 23. 14:47
szép vers és nagyon realista
Rozella2021. február 23. 14:46
Fura dolog ez az állatvilágban. Látszólag nincs irgalom, de életben kell maradni, a fajt fenn kell tartani, és valahogy megőrizni a biológiai egyensúlyt is. Tehát igen, kegyetlen harcnak tűnik, viszont nem ölnek kedvtelésből, puszta szórakozásból, gyűlöletből, kapzsiságból, vagy csak mert "erőszakos, szadista állatok..." Mellesleg a kiszemelt préda valóban nem sejtheti egy jó ideig, hogy az élete veszélyben van, ezért aztán lényegében az utolsó percig halálfélelme sincsen, de mindez már az érem egy másik oldala... "A lét kegyetlen játék"- hát igen, és talán nem is csak a sziklákon...