A jövő hírnöke 04.

- Ami azt illeti , nem felemelő érzés azzal szembesülni, hogy tán csak egy nagy halom fém vagyok, némi mesterséges intelligenciával felturbózva. - jegyeztem meg pár pillanatnyi csend után szomorkásan, ha egy gép képes ilyesmire egyáltalán.

- Azért ne legyél teljesen elkámpicsorodva. Szemernyi esély van rá, hogy emberi a tudatod. - próbálta a Remény már csak pislákoló lángját Gömbi táplálni bennem, de nem túl sok sikerrel.

- Hát igen, szemernyi maximum, miközben tisztára abszurd

 ez a beszélgetés. Jó eséllyel egy gép próbál lelket önteni

 másik gépbe, mikor egyiküknek sincs lelke. Nem is tudom

 mi lenne erre a legjobb szó.

- Az evolúció diadala?

- Ugyan már. Inkább groteszk színjáték. - legyintettem, s rögtön magyarázattal is szolgáltam rá. - Attól mi még gépek maradunk,ha az embereket utánozzuk.

- Csak egyes személyben beszélj. - kérte Gömbi, s mintha sértődést észleltem volna a hangjában. - Vagy csak egy gépnek éreztél, amikor kicsit közelebb lebegtem hozzád?

- Dehogy, sőt! Persze máskor sem tünsz annak. Számomra egyfolytában az jön át,hogy az érzelmeid irányítanak nem épp humanoid megjelenésed ellenére is.

Egyelőre ennyit idézek a múltbéli beszélgetéseinkből, most visszatérek a „történet” jelenébe, ahol ugyancsak az emberi lét volt a téma.

• MONITOR SZOBA -

- Tehát újabban, számomra ismeretlen okból, biztosra veszed, hogy a Földön születtél? - kérdezte Gömbi meglepetten.

- Dehogy, csak egy berögződött elszólás volt. Bár ez nem azt bizonyítja, hogy ember vagyok?

- Ez az egyik lehetőség, a másik, hogy benne van a programodban.

- Figyelj csak. - kértem pillanatnyi szünetet tartva. - Nem hazudhatnál néha? Például helyeselhettél volna most lelkesen,és nem említed meg a másik lehetőséget.

- Én a barátomnak érezlek, és egy barát nem csapja be a másikat.

- Megint egy tökéletes válasz. Sosem hazudsz, és tudod mindig pontosan, mit kell tenned. A te elméd tutira nem emberi.

elemeztem ki nem túl szakszerűen Gömbi tudati hovatartozását, és bocsi, hogy ezzel lehúztam a komplett emberiséget. Mentségemre szolgáljon, hogy csak az igazat mondtam.

- Na de nézzük most már a filmet. - fordultam a monitor felé, és épp utasítani akartam a számítógépet, hogy indítsa el, de működésbe lépett magától. Pár pillanatra lepődtem csak meg rajta, ám aztán egy eddig számomra ismeretlen indító programnak tudtam be, mely szemkontaktussal működik. Ez igaz is volt, de mint később kiderült, számomra készült ez a program, hogy minden kockáját végignézzem majd a videóknak. 12 rövidfilmet, melyek egy interaktív kirakós játék részeiként összekapcsolódnak, de nem egymás mellé kell helyezni őket, hanem... De nem folytatom, mert a „szájbarágás” esete állna fent. Az igazi felfedezés nem az, ha hallunk róla a tévében, vagy elolvassuk egy Netes oldalon, hanem, ha mi vagyunk a felfedezők.

Két lehetőségem volt. Vagy forgatókönyv szerűen jelenítem meg írásban a rövidfilmeket, vagy novellaként. A novella mellett döntöttem.