Variáció; Pilinszky: Impromtu c. versére

Variáció; Pilinszky: Impromtu c. versére

"Össze-vissza csatangolok
hónapok óta szakadatlan,
öldöklő, édes napszurás
kínoz, kápráztat éjjel-nappal."

Az ívek, a formák szakadéka,
tanácstalan színek:
melyikbe illesz...?

"Honnét e sok-sok látomás?
A víz felől kifordul éppen,
tündökletesen fiatal,
lebeg a hirtelen sötétben,

a part fele csap mosolya."

A csöndtornyú éjszaka árján:
kiúszik szemedből a horizont.

"Tüzet fog messze pár vitorla.
Merőleges déli meleg
zuhog a szétszórt kabinokra."

Kristályragyogás-tekinteted:
átüti a várakozást.

"S a részletek, a kicsiségek!
Egyszál virág a puha szélben,
akár egy néma csecsemő
forgatná ámuló kezében."

Foganatlan magzat-esély:
döbbent türelem.

"A dallamok! Szobák során
ugyanaz a locsogó dallam,
mintha a mezitlábas tenger
bolyongana a falaikban!"

Kisiklik a létezés sínjein az élet:
hová robogsz szívszakadva...?

"De legszebbek a szeretők,
sörényük kisüt a homályba,
szemérmük szép, utolsó sátra."

Bőr nélküli csupaszságban
a roppant Nap alatt:
elárvul minden kézfogás.

"A szeretők, s az alkonyat,
a házsorok ahogy kihúnynak,
s a házak közt, a homokon,
a roppant tömegű torony.

Ki eszelhet ki nála szomorúbbat?"

A partra vetett éjszakában
falnak dől a magány:
összekulcsolt karjaid között
(mondd: kit talál?)

2010. június 11.