utánad

furjanos•  2009. szeptember 9. 11:43

csak az épp
hogy látszó csillagok
és egy lámpa
mely fonnyadt
fényét teregeti
némán a szobába
azt hiszem itt vagyok
- bezárok minden ablakot -
öleletlen csupaszságban
kuporgok a semmi alatt
a szekrényen
hátat fordítanak a képek
mintha soha
nem lettél volna itt:
félek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2009. szeptember 9. 16:35

köszönöm

Törölt tag2009. szeptember 9. 16:32

Törölt hozzászólás.

furjanos2009. szeptember 9. 14:40

Na..., most jól megölelgettük egymást:-)
Jó volt!

szebarb2009. szeptember 9. 14:35

''félek'' - elvétettelek vagy eleve hibám vagy ...nem tudom hogy, de ez jutott most eszembe.
Lenyűgöző a vers, elismerésem János!

Ölellek.

kapocsi.ancsa2009. szeptember 9. 13:23

''öleletlen csupaszságban
kuporgok a semmi alatt
a szekrényen ''
Voltam itt..földre ülten..szekrényhez bújtan..erőtlen...
nem jó érzés...:(
fordulni kell a fényre..éltető erejébe..

Etka2009. szeptember 9. 13:20

én is, sokszor...:(
ölellek:)

furjanos2009. szeptember 9. 12:13

sajnos!

Törölt tag2009. szeptember 9. 12:08

Törölt hozzászólás.