szonett nekünk

furjanos•  2010. január 29. 09:58

te ott én itt ülök s csak hallgatunk
de féltjük a másikat mind a ketten
lassan összeáll a sok-sok kis csöndből
valami végérvényes érthetetlen

mikor már a szerelem sem elég
s meglazulnak a szoros ölelések
semmi sem tarthat már vissza minket
s a végén elcsendesülnek a léptek

nincs már érkezés csak mindig indulás
kifosztott tekintetben árválkodunk
szeretetlenül de mégis indulunk

utánad nézek te nem fordulsz felém
számban maradtak az utolsó szavak
amiket mondanom kellett volna még

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szebarb2010. január 29. 21:26

Tudod, irigyellek a tudásodért. Vagyis inkább felnézek Rád.

Mesteri és gyönyörű.

furjanos2010. január 29. 19:04

Nagyon kedves vagy Etka, köszönöm!!!

Etka2010. január 29. 16:41

mind a hetvenhat szavad szeretem most:-)
ölellek?)

furjanos2010. január 29. 15:52

köszönöm a kedves szavakat...

Diacska2010. január 29. 13:21

Sokkal jobban szeretem a szonettnek ezt a formáját, befejezettebb,mint pl a Shakespeari....
A legszebb gondolat a versedből a: ''...nincs már érkezés csak mindig indulás...''
Nekem most ebben a sorban van a világ...
Nagyon tetszett....
Üdv:Dia

Törölt tag2010. január 29. 13:13

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. január 29. 13:05

Törölt hozzászólás.

furjanos2010. január 29. 12:33

törlőkendőt...?

kapocsi.ancsa2010. január 29. 11:33

''számban maradtak az utolsó szavak
amiket mondanom kellett volna még ''
....

irenke2010. január 29. 11:24

Oh.....

dreaming582010. január 29. 11:00

...angyalkülönítmény startolt...

dreaming582010. január 29. 10:59

...

janow2010. január 29. 10:48

Szemüvegen pára...

narnia2010. január 29. 10:06

gombócos