piros

búcsúzni jöttünk a parkba
az első érintés is itt volt
s most az utolsó a legutolsó
ősz van iszonyúan ősz
ki se látszunk a szürkeségből
a köd is leszállt gázolunk az avarban
belehaltak a színek ebbe a találkozásba
elfeketült ágak kopott padok sokasága
csak a sálad piroslik hiába