Picasso-kórtan

már nem lehetnek
feszültebbek a sarkok
pattanásig támaszkodik
az üvegvékony tér
a kockaszögek bizonytalanába
mindennek párja van
kereten innen és túl
egy meghatározhatatlan alak
aki végérvényesen dönt a harmóniáról
szemből és oldalról
mindig más az ugyanaz
megfeneklik a tekintet
minden önmagára illik
a meztelen formák csupaszok
akár kiürült felhők
tömeg nélkül vonulnak
a nehéz tömbökbe ragadt hieroglifák
a beazonosíthatatlanban valahol
ott lapul ott figyel
a megsántult magyarázat