Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
összekuporodva
furjanos 2009. november 23. 17:00
a folyton csak
LEHETETT VOLNA
bizonytalanán egyensúlyozom
a kifeszített mában nincs esély
- az összekuporodott
holnapot értelmetlenül
(viszem-cserélem-hordozom)
a remény bedeszkázott ketreceinek
vékonyka résein néha még kihajt
tüskés indákkal a lendület
mely aprócska lépésekben előretolja
sakktáblámon bástya-életem:
vert seregeket sirat harcmezején
elesett emlékezetem
furjanos2009. november 25. 10:27
nézem
janow2009. november 23. 21:48
Ja, a link:
http://www.poet.hu/vers/14699
janow2009. november 23. 21:47
Engedelmeddel egy korábbi versemmel szólok hozzá. (Isten látja lelkem, nem önreklám akar lenni, de mintha illene ide)
Én is ölellek.
furjanos2009. november 23. 20:07
köszönöm kedves Ica!!!
furjanos2009. november 23. 19:18
Köszönöm kedves Éva!
dreaming582009. november 23. 18:46
Hűűűha...
Ez most megint olyan letaglózós/gondolkodós/nagyonjóóó...mint vers - imádom a képeidet, tudod :)
Olyan beletörődő hangulatú, szomorkás (azt meg csak zárójelben: a ''LEHETETT VOLNÁT meg el kell felejteni...bár nekem se igen megy :S)
Szeretettel Éva
Törölt tag2009. november 23. 18:40
Törölt hozzászólás.
furjanos2009. november 23. 18:38
...köszönöm Sanyi...
persze! tudom:-)
Törölt tag2009. november 23. 17:59
Törölt hozzászólás.
kormanyossanyi2009. november 23. 17:58
Jó vers...Bár szerintem éppen a kifeszített mában van csak esély....de hát ezt Te is tudod.
Ez nem változtat azon, hogy a vers Szuper! Gratulálok Janó!