összekuporodva

furjanos•  2009. november 23. 17:00

a folyton csak
LEHETETT VOLNA
bizonytalanán egyensúlyozom
a kifeszített mában nincs esély
- az összekuporodott
holnapot értelmetlenül
(viszem-cserélem-hordozom)
a remény bedeszkázott ketreceinek
vékonyka résein néha még kihajt
tüskés indákkal a lendület
mely aprócska lépésekben előretolja
sakktáblámon bástya-életem:
vert seregeket sirat harcmezején
elesett emlékezetem



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2009. november 25. 10:27

nézem

janow2009. november 23. 21:48

Ja, a link:

http://www.poet.hu/vers/14699

janow2009. november 23. 21:47

Engedelmeddel egy korábbi versemmel szólok hozzá. (Isten látja lelkem, nem önreklám akar lenni, de mintha illene ide)

Én is ölellek.

furjanos2009. november 23. 20:07

köszönöm kedves Ica!!!

furjanos2009. november 23. 19:18

Köszönöm kedves Éva!

dreaming582009. november 23. 18:46

Hűűűha...
Ez most megint olyan letaglózós/gondolkodós/nagyonjóóó...mint vers - imádom a képeidet, tudod :)
Olyan beletörődő hangulatú, szomorkás (azt meg csak zárójelben: a ''LEHETETT VOLNÁT meg el kell felejteni...bár nekem se igen megy :S)
Szeretettel Éva

Törölt tag2009. november 23. 18:40

Törölt hozzászólás.

furjanos2009. november 23. 18:38

...köszönöm Sanyi...
persze! tudom:-)

Törölt tag2009. november 23. 17:59

Törölt hozzászólás.

kormanyossanyi2009. november 23. 17:58

Jó vers...Bár szerintem éppen a kifeszített mában van csak esély....de hát ezt Te is tudod.
Ez nem változtat azon, hogy a vers Szuper! Gratulálok Janó!