Nagymama csendélete

furjanos•  2012. január 12. 09:13

Ölébe ültet. Szavai földig érő sötétben. Egyik
kezében pogácsa, másikban rózsafüzér. Az
asztalon dianás cukor, művirág és kemény
terítő. A szekrényen porcelán Szűz Mária.
Valamikor sírt is, mára csak könnyezik és
mindig észrevétlenül. Ha meglátnánk, azt
hiszem rögtön meg kellene halnunk. Ölében
gyermek álmok ringanak. Ráncos kézfején
zátonyra futottak az idő hieroglifái. Arca
aszalt szilva. Szemében nyugalom és valami
érthetetlen és állandó várakozás. Végig néz
rajtam, nem szól semmit, kendőjét gondosan
megigazítja. A kemence mellett savanykás
alma sül. Menta tea és zsíros kenyér. Mindent
sorra kínál és mielőtt elalszik, engem betakar.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2012. január 12. 18:29

köszönöm, örülök :-)

Kicsikinga2012. január 12. 17:31

Nem akartam sírni, de tudod kedves János, nem szégyellem, mert a szívemmel olvasok, ''aki'' pontosan úgy szereti az ilyen sültsavanyúalmásnagymamás emlékeket, mint én!

Törölt tag2012. január 12. 15:59

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. január 12. 14:28

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402012. január 12. 12:51

tetszett!

Törölt tag2012. január 12. 10:42

Törölt hozzászólás.

irenke2012. január 12. 10:05

igen,ilyen Ő!
a drága csend...
élete!

Harsanyi2012. január 12. 09:58

Nagyon szép.

kapocsi.ancsa2012. január 12. 09:53

''valami
érthetetlen és állandó várakozás.....

Filemon2012. január 12. 09:52

úgy önmagáért.... ez még eszembe jutott

furjanos2012. január 12. 09:47

örülök :-))

Filemon2012. január 12. 09:15

nagyon nagyon..:))