nagyapa

furjanos•  2010. március 4. 17:37

mindig erőspaprika illatú voltál
na és füst szagú
hány erdőt égettél el
vén szürke kezeddel?
boronálatlan tenyeredbe
ültetted gyermek éveim
észre sem vettem
hogy te soha nem változtál
csak én alakultam mindig
sokszor gyermekebb voltál nálam
amikor fuldokló kacagással
mellé rúgtál a piros-pöttyös labdámnak
a láncos kút felett
fészket raktak a fecskék:
- csak halkan húzd a vedret kisfiam,
el ne riaszd őket!
mindenre figyeltél
mindig hallgattam rád nagyapám
sokszor még ma is
kezedben megöregedett a kukoricacső
a góré mögött nekidőltél a napnak
elfonnyadt a határ súlyos lépted alatt
te maradtál volna mint a fák
de mégis vonulnod kellett akár a felhők
(valami csípi a szemem)
jó jó: megyek megmosom a kezem
az erőspaprika után

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

furjanos2010. március 8. 18:53

Köszönöm drága Barbara!

szebarb2010. március 5. 18:12

Remek ez a vers, megindító.
És talán még a tollamat is megindítja végre, valami szebb irányba.:-)

Gratulálok.

furjanos2010. március 5. 18:02

...köszönöm kedves Etka...

furjanos2010. március 4. 21:19

örülök neki Ancsa...

kapocsi.ancsa2010. március 4. 19:37

....
Emlékeket ébreszt, sajátot, köszönöm.

Etka2010. március 4. 18:56

mindig nehezen tudok száraz szemekel emlékezni...
most sem sikerult...
...köszönöm Neked :)

furjanos2010. március 4. 18:47

nekem is...

pepo2010. március 4. 17:49

:)

gratula..

Törölt tag2010. március 4. 17:46

Törölt hozzászólás.

zoltan.horvath2010. március 4. 17:42

A nagyapós versek mindig a kedvenceim.
Bármilyen megközelítésre vevő vagyok.
Legyen az Kormányos Sanyié a Tiéd vagy bárki másé a témakör nálam mindig favorit.
Így nagy érdeklődéssel olvastam ezt is tőled.
Tetszett.

Üdv :

Zoli